Virtuális Kávézó Nőknek

2020 januárjában, amikor a világ többi része szó szerint szétesőben volt, a mi családunk is nehéz, megpróbáló időszakot élt át. A kétéves gyermekünknek kevesebb mint öt spontán szava volt, és többnyire szóról szóra, lassan és tétovázva ismételgetette azokat. Úgy éreztük, lehetetlen tudni, hogy mit hogyan értett meg. Mintha képtelenség lett volna bepillantani az ő bonyolult, ragyogó elméjébe. Aztán kezdődött a több száz órányi megbeszélés, dokumentumok, értékelések, hatósági űrlapok, orvosi rendelések, terápiák, várólisták... Valamint a kétségbeesett éjszakai konzultációk „Dr. Google-lal”. Bármilyen nehéz is beismerni, a szívem mélyén Istennel alkudoztam. „Igen, van egy kis beszédkésése, de majd felzárkózik. Az élet még visszatérhet a normális kerékvágásba.” Idővel egyre több megkésett és rendellenes fejlődés vált világossá, de még mindig azon kaptam magam, hogy így érveltem magamban. „Oké, nos, sok fiú küzd ezzel-azzal. Miután megkapja a logopédiai/foglalkozási/fizikai fejlesztést, m...