Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (3) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent2015 (1) aggodalom (1) Aggódás (20) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (4) alkalmatlanság (1) Anyák napja (2) Anyáknapja (6) átadás (9) barátság (13) bátorítás (28) bátorság (3) Békesség (22) belső békesség (11) belső viharok (16) beszéd (5) Biblia olvasás (9) Bizalom (51) bizonyosság (1) bizonyságtétel (15) biztatás (1) böjt (2) bölcsesség (15) Bűnbocsánat (6) céltudatos élet (4) család (3) csalódások (4) Csendes percek (1868) csendesség (1) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (1) dicsőítés (19) Döntések (10) Egy misszionárius naplójából (14) egyedül (2) együttérzés (10) elengedés (1) életöröm (6) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) előítélet (2) Emberekről van szó (14) Emlékezés (2) engedelmesség (6) erő (10) fájdalom (8) fáradtság (4) feladat (10) félelem (10) feltámadás (3) feltöltődés (8) Filmajánló (4) fogadalmak (1) Főoldal (152) Galéria (39) gondolataink irányítása (5) Gondolatok (40) gondoskodás (1) gondviselés (13) gyász (1) gyengeségek (2) Gyermeknevelés (21) Gyógyulás (8) győzelem (4) hála (9) hálaadás (8) harag (2) harc (5) házasság (23) hit (37) hozzáállás (3) Húsvét (3) hűség (8) identitásunk (7) időbeosztás (6) igazság (8) Igehirdetés (38) Igevers (4) Ima (40) imádság (13) Immánuel (1) irgalom (7) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (7) Isten ereje (6) Isten gondoskodása (10) Isten hűsége (29) Isten időzítése (2) Isten keresés (2) Isten követése (8) Isten munkálkodása (7) Isten neve (5) Isten szeretete (68) Isten terve (13) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (18) Isten vezetése (44) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (13) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (1) Jézus áldozata (13) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (2) Jézus követése (32) Jézus szeretete (5) jóság (2) jövő (2) kapcsolatok (24) karácsony (2) kedvtelenség (1) Kegyelem (23) keresés (1) kételkedés (8) kétségbeesés (1) kevélység (1) kiégés (1) kísértés (10) kitartás (10) konfliktusok kezelése (4) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (11) lehetetlen (1) magány (7) magvetés (2) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (10) megelégedettség (7) megismerés (6) Megpróbáltatás (26) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) mint Jézus (1) misszió (1) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (3) odaszánás (2) olvasói gondolatok (21) otthon békéje (1) öltözet (2) önértékelés (33) önvizsgálat (13) örök élet (8) összetöretés (1) Pásztor (1) pihenés (4) prioritások (2) próba (2) Receptek (4) Remény (22) sóvárgás (5) stresszkezelés (4) szabadság (7) számadás (1) szavaink ereje (1) szégyen (1) szelídség (3) Szentlélek (4) szépség (5) szerelem (2) szeretet (35) szeretve élni (2) szolgálat (18) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (2) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (9) új év (2) ünnep (6) valentin nap (1) változás (17) várakozás (12) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (6) Vigasz (6)

2017. november 18., szombat

Ő a te pajzsod

Menedéked az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Boldog lehetsz, Izráel, van-e hasonló hozzád? Nép, amelyet védelmez az ÚR! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod.



Mózes V.könyv 33: 27, 29


Jeff bosszúsan írta a következő sorokat: "Joni, azt állítani, hogy Isten megenged rossz dolgokat az életünkben, tévesen tünteti fel az Ő szerető személyiségét. Isten jóságos. Semmi köze sincs a tragédiákhoz és a borzalmakhoz amelyek ezen a Földön történnek!" Visszagondolok a balesetem utáni időszakra, amikor ugyanígy hittem én is. De ez a meggyőződésem nem hogy közelebb vitt volna Istenhez, hanem a bizalmam megrendüléséhez vezetett. Úgy éreztem, hogy a rossz dolgok megkötözik Istent- és tehetetlen mindazzal szemben, ami velem történik. Aztán felfedeztem, hogy a Bibliának konkrét mondandója van ezzel kapcsolatban. Elolvastam a Mózes V. könyvének 33. fejezetéből a 27. és 29. verseket. Itt egy csodálatosan lenyűgöző pillantást vethettem Isten jellemére. Rájöttem, hogy Ő igenis belefolyik a világ történéseibe.


Isten állandóan védelmez bennünket a Gonosz erejétől, kiállva minden szenvedést, ami ezzel jár. Ő fáradhatatlanul pajzsként körülvesz bennünket. Ő résen van, hogy a gonosz támadását elhárítsa az életünkből, és megmentsen bennünket az életveszélyes helyzetekben. Ez a bűnnel megterhelt bolygó már réges rég darabokra hullott volna, ha Isten óvó védelmező keze nem tartana bennünket.


A második Thesszalonikai levél 2. fejezetének 6-7. versei így szólnak:"És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, (a gonoszt) hogy csak a maga idejében jelenjék meg. A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból." Az Élő Isten Szent Lelke az, amely visszatartja még Sátánt és a szenvedést amelyet forral ellenünk. Percről percre Istennek gondja van Rád, és akkor engedi csak meg a fájdalmas dolgokat az életedben, ha azok az Ő megváltásodért végzett örökkévaló tervébe beleilleszkednek.


Uram, Istenem! Áldalak azért, mert Pajzsom vagy, védelmezel, oltalmazol engem a mai napon is. Örökkévaló karjaidban pihenek, mivel Te a menedékem vagy ezen a bűnnel és fájdalommal terhelt világban.





(Forrás: Joni and Friends, He is Your Shield, www.joniandfriends.org, fotó: pinterest.com)

2017. november 17., péntek

Isten többre szánt

„Ekkor így szólt hozzá az ördög: ’Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!’”
Lk 4,3


„Szerintem nem bánja Isten” – mondta a barátnőm.
A sírás kerülgetett. Meg akartam értetni vele, hogy Istennek bizonyára nem tetszik, ami potenciálisan bánatot okoz azoknak, akiket szeret.
Nem tudtam meggyőzni, összetört a szívem. Később aztán az ő szíve következett.
Barátnőm küzdelme egy kísértéssel kezdődött. Eleinte csak eljátszadozott a gondolattal. Aztán összeszedte a mellette szóló érveket, de ami ellene szólt, azt nem vette számításba. Később a tettek mezejére lépett. Végül pedig összeomlott, mert nem úgy történtek a dolgok, ahogy gondolta.
Mind szembesülünk kísértésekkel. Talán nem azzal, amivel a barátnőm. Fel akarjuk adni, amikor nehézségekbe ütközünk. Nem fogadunk el valami jó dolgot, mert úgy érezzük, méltatlanok vagyunk rá.
Küzdelmeinkben nem vagyunk egyedül. Jézus is megtapasztalta a kísértést. A Lukács evangélium negyedik fejezetében Jézus szemtől szemben találja magát a Sátánnal a pusztaságban. Minden szinten kísértés éri, ugyanúgy, mint minket.
Az ellenség egy egyszerű csábítással indít.
„Ekkor így szólt hozzá az ördög: ’Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!’” (Lk 4,3).
Képzeld el magad a sivatagban minden élelem nélkül. Jézus gyomra már-már kilyukadhatott az éhségtől.
Egyetlen szavától kenyérré válnának a kövek a lábai előtt. Jézus rendíthetetlen. Tudja, mi az ellenség terve. A Mennyei Atya azért küldte Jézust, hogy ezt a sebzett világot magához vonja.
Ez nem a kenyérről szól. Az ellenség nemcsak Jézust akarta tönkretenni, hanem Isten tervét Vele.
Jézus nem bonyolódik vitába. Nem időzik a kísértésnél, Isten igéjét szegezi neki. Példája megmutatja nekünk, hogy a Mennyei Atyához való hűség fontosabb, mint a pillanatnyi éhség csillapítása. Jézus nem hagyja magát félrevezetni az által, aki bár úgy tesz, vele törődik, igazából a lelkét akarja elpusztítani.
Mind hallottuk már a csábítás hangját. Nem is egyszer.
A kísértés kompromisszumra hív, vagy arra, hogy elégítsük ki pillanatnyi vágyunkat, mely eltávolít Istentől. Hogy vegyük saját kezünkbe a dolgainkat, ragadjuk ki őket Isten kezéből. Amennyire lehetséges, el akar távolítani Istentől és az Ő rólunk szóló tökéletes tervétől.
Kísértéssel küzdő barátnőm a pillanatnyi éhségre fordította figyelmét, és így nem vette észre a valódi harcot, ami benne zajlott.
Ha kísértést érzel, tudd, Megváltód ismeri a mostani pillanaton túli szükségleteidet is. Tudja, milyen kísértést szenvedni. Ígéri, hogy segít küzdeni a kísértés ellen mindaddig, míg az ellenség fel nem adja.
Évek múltán a barátnőm megtalálta a visszautat. Hosszú szenvedéseken át Isten végül meggyógyította a szívét, és ő nem tágított Mellőle, mialatt igyekezett rendbehozni a tettével szétzilált kapcsolatait.
Amikor felkérik, hogy mondja el történetét, így foglalja össze a tanulságot: „Ha nem illeszthető be Isten legjobb tervébe rólad, fuss az ellenkező irányba”.
Bármi legyen a kísértés, pillanatnyi igényeink kielégítése sosem múlja fölül az igazság melletti döntésből fakadó tartós átalakulást.

 

Drága Jézus, segíts túllátnom az érzéseimen, hogy Rád találjak. Segíts legyőznöm a kísértést igéddel, és kizárnom azt szívemből és gondolataimból. Jézus nevében, Ámen.

 
















Suzie Eller: You Are Made for More, Encouragement for today, 2017.11.07., fordítás:eszmelkdesek.blogspot, kép:pinterest

2017. november 16., csütörtök

Nem akarom elszalasztani ezt a percet

„Nem tévednek el, akik gonoszságot forralnak? A szeretet és a hűség a jóra törekvőké!” Péld 14,22

Szoktál ábrándozni az előtted álló különleges alkalmakon, ünnepnapokon?
Velem főleg akkor esik meg, mikor a Pinteresten csodás képek kerülnek a szemem elé ételekről, kézműves alkotásokról, díszekről, ajándékokról. Rá fogom szánni az időt, hogy különlegessé, emlékezetessé tegyem azt a napot néhány apró ötlettel - álmodozom. Aztán visszatérek a valóságba, és zsúfolásig telt mindennapjaim eloszlatják az álmokat.
Bizony sok különleges nap múlt el úgy, hogy visszanézve sajnálom, miért nem álltam meg, miért nem élveztem ki jobban. Hány alkalmat szalasztottam el, amikor jót tehettem volna, örömöt okozhattam volna!
Egyre inkább azt érzem, hogy Isten szeretné, ha jobban odafigyelnék napjaim kihasználására. Talán, mert annyi homályos év van mögöttem. Ránézek a gyermekeimre – túl gyorsan nőttek fel, nem is emlékszem, hogyan. A szüleim túl gyorsan öregedtek meg, a barátok túl gyorsan költöztek el. Egyre gyakrabban érzem, hogy meg kellene állni, s magamba szívni a mai nap szentségét, amivel Isten megajándékozott.
Emlékezz erre a percre – súgja a szívem. Őrizd meg az érzés emlékét. Annyiszor vágyom rá visszatekintve, hogy bár jobban jelen lettem volna. Bár gyakrabban megálltam volna a rohanásban. Bár többször kifejeztem volna valamivel, hogy „számítasz nekem”.
Nem az ünnepi ragyogásra gondolok. Nem a nagy bevásárlásokra. A szerény, csendes percekre, amik megmutatják, mi a fontos nekünk. Az értékeinket. Azt, amitől az vagyunk, aki. A mindennapi percek maradnak meg szeretteink szívében.
Van, aki ezt nagyon jól csinálja. Félreteszik a munkájukat, és kiötlenek valamit, amitől mindenki szeretve érzi magát. Én ehhez nem értek. Szeretem a különleges alkalmakat, de nem tudom spontán megteremteni őket.
A Péld 14,22 valami fontos dologra tanít: „A szeretet és a hűség a jóra törekvőké!” Törekedni kell a jóra, odafigyelni, megtervezni a jót szeretteim életében. Közben fokozottan érezni fogom Isten szeretetét és hűségét. Micsoda ígéret!
Karácsony nagyon alkalmas rá, hogy gyakorlatba is átültessem ezt a tanulságot. Ha nem figyelek oda, különösebb nyom nélkül fog elrobogni mellettem ez a december is. Elvégzek egy csomó dolgot, de inkább kötelességből, nem Krisztus születésének ünnepe, és nem szeretetem kimutatása fog vezetni.
Így hát törekedni fogok, azaz előre tervezek. Nem lesz betonba öntve, amit kitalálok, de készítek egy listát a családom és magam számára fontos tennivalókról.
Például a férjem már régóta szeretne készíteni egy különleges reggelit, egy speciális holland kolbászt, amilyet az édesapja csinált régen. Nekem az esne jól, ha közösen adventeznénk, felolvasnék elmélkedéseket a karácsony igazi jelentőségéről. Terveim közt szerepelnek még családi programok, de a mások felé fordulás is. Spirálfüzetembe feljegyzem ezeket, de bekerülnek a bevásárló listák is, időpontokat rendelek az események mellé, felírom, kiket és mikor hívok fel. Igaz, időbe telik a tervezés, de tudom, hogy ha odafigyelek a tervezésre, akkor sikerül meg is valósítanom, amit elterveztem.
Ebben a hónapban tehát időt szakítok rá, hogy felvázoljam a legfontosabb tennivalókat: Istenhez fordulás és ajándékának megköszönése, szeretteimmel töltött idő, Isten áldásainak megosztása másokkal. Január elején újra tervet készítek.


Mennyei Atyám, Te megmutatod nekünk, milyen a tudatos szeretet. Elküldted Jézust a földre, és örök életet terveztél nekem is Veled. Segíts, hogy én is tudatosan élhessem meg a szeretetemet a hozzám tartozókkal. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: I Don’t Want to Miss This Moment, Encouragement for today, 2013.12.09., www.proverbs31.org, kép:pinterest, fotdítás:eszmelkedesek.blogspot

2017. november 15., szerda

Elsiratjuk előre

„Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsolt 139,15-16


Évekkel ezelőtt történt, hogy akkor még tinédzser fiam odaállt elém, és megkérdezte, elviheti-e a kisebb testvéreit fagylaltozni. Mekkora ötlet! Milyen figyelmes! „Persze” – mondtam. „Hozom a kulcsaimat, és indulhatunk!”
„Anya… mi úgy gondoltuk, hogy inkább csak mi megyünk, gyerekek” – válaszolta gyorsan.
„Aha” – mondtam, egyébre nem tellett a gondolataimtól, amik őrült sebességgel kezdtek kergetőzni a fejemben. Szörnyű baleset képeit láttam, telefonhívás érkezik a rendőrségtől, temetésre készülünk, és közben visszagondolok erre a pillanatra, amikor nemet kellett volna mondanom.
Úgy éreztem, minden az én döntésemen, minden rajtam múlik, ezért akartam így válaszolni: Nem. Szó sincs róla. Itthon maradtok. Örökre itthon maradtok. Vigyáznom kell rátok.
Miért csinálják ezt az anyák? Legtöbben ebben élünk, ebben a marcangoló, szörnyű rettegésben, hogy valami rossz történik valamelyik gyermekünkkel. Ránk nehezedik a tudat, hogy végső soron minden attól függ, mennyire tudjuk kézben tartani a dolgok menetét. És gondolatban számtalanszor elsiratjuk őket.
Azért van ez, mert tudjuk, hogy egy tönkretett világban élünk, ahol igenis történnek balesetek. A tragédia nem válogat, elér öreget és fiatalt egyaránt. Semmi sem garantálja, hogy megérjük a holnapot. És ez a tudat bizony megterheli egy anyuka szívét.
Álltam az ablakban körmömet rágva, és végignéztem, ahogy anyai szívem teljes tartalma benyomul egy autó belsejébe.
És ekkor rájöttem, hogy van választási lehetőségem.
Agyonaggódhatom magam a tudattól, hogy tőlem függ, meg tudom-e védeni őket. Vagy fordulhatok Istenhez, segítsen bölcs döntéseket hozni, és az igazság mentén leparkolni a gondolataimat.

Mert az igazság ez:


Isten megtervezte gyermekeim napjainak a számát.
Én a döntéseimmel hozzájárulhatok az életük minőségéhez, de a mennyiségét nem befolyásolhatom. Meghúzódhatnak bár itthon a szárnyam alatt, ha eljön az idő, hogy Jézushoz térjenek, el fognak menni.
Mai alapigénk így szól: „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsolt 139,15-16

Jézus legyőzte a halált, már nem kell félnünk tőle.
Hihetetlenül szomorú lennék, ha bárki meghalna szeretteim közül, összetörne a szívem. De nem kell a halálfélelem fogságában élnem.
„Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” Zsid 2,14-15

A halál csak átmeneti elválást hoz. Újra együtt leszünk majd.
A 2Sám 12-ben, mikor Dávid kisgyermeke meghalt, ő bízva mondta: „Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám” (23b). Tudta Dávid, hogy újra találkozni fog gyermekével, nem egy arctalan, személytelen lélekkel, hanem ezzel a gyermekkel, aki után most vágyódik. Felismerik egymást, átöleli, megcsókolja majd, és véget ér a halálokozta szétválás állapota.

Tudom, nehéz mindezeket megemészteni így kora reggel. És nem ígérem, hogy ezek az igazságok megvédenek a rettegéstől. De bízom benne, hogy segítenek a félelem helyett az igazságba horgonyozni a szívedet.


Uram, természetesnek érzem, hogy rágja a félelem a szívemet, hátha történik valami a gyermekemmel. De tudom, hogy ezzel csak ártok magamnak. Segíts, hogy feléd fordítsam a figyelmemet, a Te igazságod, szereteted, gondolataid és hatalmad foglalják el a félelem helyét. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: Planning Funerals that Won’t Happen Today, Encouragement for today, 2016.03.31., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. november 14., kedd

Önző felajánlásaink

"Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem."
 
(Filippibelieknek írt levél 3:8)



"Miről fogsz lemondani a Nagyböjt idején?" Gyermekkoromban gyakran feltettük egymásnak ezt a kérdést. A lányok válaszát már előre lehetett tudni: csokiról, csokiról, csokiról!"


Ha szereted a csokoládét, akkor nagyon jól tudod, hogy milyen hatalmas áldozat is ez. És talán ez volt az a pont, ahol a böjtről és az áldozatról alkotott fogalmunk vakvágányra került. Ugyanis, amíg az áldozat tárgyára fókuszáltunk, addig az áldozat célja teljesen feledésbe merült. Így van ez minden részünkről felajánlott áldozattal, legyen az akár a nagyböjt idejére korlátozva, vagy egy élettartam hosszúságú. Mert míg az ételre, szokásokra, energiánkra vagy időnkre tesszük a hangsúlyt, elmulasztjuk megtapasztalni azt a nyereséget amit a böjt magában rejt.

"Nyereség?" - teszed fel most talán a kérdést. "A böjt vagy más felajánlás nem a nyereségről szól. Különben is, miféle áldozat bemutatásakor lehet kapni is valamit?" 

Egyedül csak egyetlen egy típusú áldozat az aminek értelme van. Ez pedig nem más, mint az Istennek tett felajánlásaink, mert ezek által magát Krisztust ismerhetjük meg. És ez az, ami a böjt valódi hozománya.

Pál nagyon is jól tudta, mit jelent az áldozat, még egy listát is írt róluk a Filippiekhez írt levél 3. fejezetének a 1-7 verseiben. Felsorolta származását, tanulmányait, státuszát, és így szól: "Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem." (Filippi 3:8)

Pál egész élete, a megtérése pillanatától egy böjt volt. Te mit nyersz amikor böjtölsz?

Uram, egyedül csak Te látod értékemet, és tudom, hogy Te becsesnek tartasz engem. Kérlek segíts minden vívmányomat, amit én értem el, - legyenek azok személyek, tárgyak és emlékek - szemétnek ítélnem, hogy Téged megnyerhesselek. Kérlek, engedd, hogy akaratod kibontakozhasson az életemben, és ezáltal Téged egyre inkább megismerhesselek.



(Forrás: Joni and Friends Daily devotionals, A Selfish Sacrifice.http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ fotó:pinterest.com)

2017. november 13., hétfő

Úgy teszek, mintha jól lennék, vagy bizonygatom az igazamat

"A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató." Jak 3,17


Ha valaki megbánt azzal, amit mond vagy tesz, hogyan reagálhatok Istenhez méltóan? Tegyek úgy, mintha minden rendben lenne, hogy megőrizzem a békét? Vagy szálljak szembe, és bizonyítsam be, hogy hibát követett el?
Egyik sem jó.
Ha rajtakapom magam, hogy szerepet játszom, vagy bizonygatom az igazamat, tudom, hogy rossz úton járok.
Isten gyermekéhez méltó módja a reagálásnak, ha lelki értelemben tisztességes vagyok: becsületes és békeszerető egyszerre. A Jak 3,17 szerint az igazi bölcsesség „először is tiszta, aztán békeszerető…” Igen, ilyen bölcsességre vágyom. Ez a lelki tisztesség. Becsületes akarok lenni és békeszerető egyszerre. De hogyan? Meg kell tanulnom, hogyan lehet kombinálni a valódi becsületességet a valódi békességszerzéssel.
Valódi Becsületesség
Nem minden őszinte vallomás az érzéseimről tartozik a valódi becsületesség kategóriába. Őszinte érzéseim nem biztos, hogy helyesen értékelik a szituációt. Lehet, hogy őszinte vagyok, de attól még eltúlozhatom, félreértelmezhetem a tényszerű igazságot. Úgy érezhetem, jogom van kendőzés nélkül kinyilvánítani az érzelmeimet, még büszke is vagyok rá, hogy az őszinteség jegyében nem nyomom el őket. Pedig az őszinteség, ha nincs köze a valósághoz, egyáltalán nem becsületes. Talán csak érzelmi okádás.
Ezért van szükség békességszerző becsületességre – a Szentlélek által kordában tartott becsületességre – így juthatunk el a valódi lelki tisztességre. Ha tehát valódi becsületességet szeretnék, kérjem a Szentlelket, mutassa meg nekem a valódi igazságot. Látnom kell a helyzetet a másik szemszögéből is. Kérdéseket kell feltennem azzal a szándékkal, hogy jobban megértsem a helyzetet, és nem azért, hogy ítélkezzek. Röviden: arra kell törekednem, hogy békességszerzéssel fejeljem meg becsületességemet.
Valódi Békességszerzés
Isten bizonyára elszomorodik látva a sok mű békességszerzést, amit nem hat át a becsületesség. Ez történik, mikor elnyomjuk érzéseinket, és megjátsszuk, hogy minden rendben van. A felszínen úgy látszik, mintha igazi békességszerzők lennénk. De ha ezt a becsületesség kárára tesszük, lélekroncsoló keserűséget halmozunk fel a bensőnkben, ami váratlanul fog a felszínre törni. Vagy az egészségünket teszi tönkre, és szorongásalapú hangulati, érzelmi, fizikai betegségek táptalajává válik, vagy idővel annyira felgyülemlik, hogy az örök békességszerző egyszer csak váratlanul kirobban, mindenki elképedésére. A békesség megőrzését célzó „jól vagyok” kijelentés falakat emel, intimitást rombol.
Néha a hazugság úgy jelenik meg, hogy valótlan dolgokat mondunk.
De a becsületesség hiányát jelenti az is, ha nem mondjuk ki az igazat.
Pillanatnyilag kegyes megoldásnak tűnhet, de álkegyesség. A kegyesség mindig kézen fogva jár az igazsággal. Amint szétválasztjuk őket, eltávolodunk a lelki tisztességtől, beengedjük életünkbe az ingatagságot, ami aztán óhatatlanul kiboruláshoz vezet.
Lelki tisztességre törekedjünk – becsületességre, mely egyúttal békességszerző akar lenni, és méltó Isten gyermekeihez. A lelki tisztesség egyensúlyi állapotot eredményez, mely megelőzi a kiborulást. Igazi békességszerzőkké tesz, olyan emberekké, akik nem bizonyítani akarnak, vagy megjátsszák magukat, hanem becsületesen, keresztényhez méltó módon elmondják, mit élnek át. Az igazi békességszerző ember élete minőségi termést hoz, ami igaz, kegyes, egészséges.

Uram, egyedül általad vagyok képes kitöréseimet vagy elfojtásaimat a Te uralmad és igazságod alá rendelni. Köszönöm Szentlelkedet, aki a reakcióimat kordában tartó bölcsességgel ajándékoz meg. Segíts, hogy mindenben Rád támaszkodjam. Jézus nevében, Ámen.
(Lysa Terkeurst: Pretending I’m Fine or Proving I’m Right, Encouragement for today, 2016. 04.28., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. november 12., vasárnap

A valódi énem

Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.


Zsidókhoz írt levél 12:15


Az elmúlt hetekben, amikor egyszer egy hosszú repülőúton igyekeztünk hazafelé, sehogy sem tudtam kényelmesen elhelyezkedni az ülésen. A fűzőm szorított, Ken erőfeszítése ellenére a vérnyomásom folyamatosan ugrált, és a homlokom az izzadságtól gyöngyözött. (biztos jele annak, hogy fájdalmaim vannak). Általában ilyenkor megoldást jelent, ha imádkozom. De most erre nem is gondoltam. Belefáradtam az állapotomba, (és akkor finoman fogalmaztam azt a tényt, hogy elegem volt azzal, hogy Isten miként kezeli a helyzetemet). Keserű gondolatok cikáztak bennem, és nem voltam képes előhúzni a Bibliámat a hátizsákomból. Ehelyett egy filmmel próbáltam elterelni a figyelmemet.  Már a közepén járhattam, amikor rádöbbentem, hogy nem sok értelme nézni ezt az ócska filmet. Egyáltalán, miért töltöttem időt vele?!

Azon az éjszakán, miután már elmúlt fájdalmam, az első gondolatom a következő volt: Ez egyáltalán nem jellemző rám. Én nem ilyen vagyok. Ekkor a halk és szelíd hangja Isten Lelkének megszólalt: "Ez te voltál. Te pont ilyen vagy." A nehézségek mindig tesztelnek bennünket, vizsgálódva és rostálva ezt kérdezik: "Ki vagy te valójában?" Általában, nem szembesülünk a mindennapjainkban azzal, hogy mennyire magunk körül tudunk forogni, mennyire keserűek és szeszélyesek vagyunk sokszor. Egészen meg vagyunk elégedve magunkkal. A megpróbáltatás és nehézség azonban lefejti ezt a mázat rólunk és bemutatja valódi énünket.

A megpróbáltatás nem egy tankönyvből ad elméleti tudást önmagadról, hanem a tapasztalat által tanít téged. Mindig rá fog világítani arra, hogy mit is szeretsz valójában: vagy a megnyugvás Istenét, vagy a megnyugvást, amely isteneddé vált. Gondolj vissza egy legutóbbi esetre, amikor eleged volt mindenből. Mit mutatott be rólad? Elcsendesedésedkor beszélgess Istennel erről.

Úr Jézus, nem szeretem a megpróbáltatásokat és nehézségeket az életemben, de pontosan tudom, hogy ezek a szituációk bemutatják ki is vagyok valójában. Köszönöm, hogy drága véred minden bűnömet elfedezi.


(Forrás: The Real Me, Joni Eareckson Tada http://www.joniandfriends.org/daily-devotional)

2017. november 11., szombat

Olvasói gondolatok- Illúzió

Voltak illúzióim. A gyülekezettel, a lelkésszel, egy-egy emberrel kapcsolatban. Aztán csalódtam. Sajnáltam magam. Mert a gyülekezet, a lelkész vagy egy-egy ember nem úgy reagált, ahogy szerettem volna. Nem töltötték be tökéletesen azt a szerepet, amit nekik szántam. Nem úgy szerettek, nem úgy törődtek velem, nem úgy fordultak felém. Az illúzióim elvárásokat szültek. Az elvárásaim pedig szomorúságot, fájdalmat, haragot.
Csalódásaimmal Jézushoz menekültem. Lassan láttam ki a fájdalmam mögül. Lassan láttam meg, hogy ők emberek, nem tökéletesek. Azután megérkezett Istentől az irgalom. Akkor már láttam önmagamat is egy-egy olyan helyzetben, amikor messze sem töltöttem be tökéletesen a gyülekezeti tag, szolgáló, társ, barát, anya, feleség (…) szerepét. Ez az irgalom szülte meg bennem az elfogadást.
Az illúzióim elvesztése azután hálára indított és örömmel töltött el. Könnyebb így szolgálni, jelen lenni. Jó érzés tudni, hogy Istennek szolgálok. Nem a gyülekezetnek vagy a lelkésznek, hanem velük, feléjük. Jó érzés Jézushoz menekülni vigasztalásért, tanácsért. Jó érzés az Ő erejében bízni. Jó érzés illúziók nélkül szeretni valakit.
Szerettem volna ezt a gondolatmenetet azzal zárni, hogy most már illúziók nélkül, boldogan éltem tovább, de nem tudtam leírni ezt a mondatot. Még azt sem, hogy törekedni fogok erre. Meg kellett állnom.
Az illúzióimmal elvesztettem valami mást is. Azt a gyermeki lelkesedést, örömet, naivságot, ami a küzdelmek, fájdalmak ellenére megadta a jóízét mindennek. Építettem helyette egy falat magam köré. Próbáltam annyira eltávolodni, hogy még jelen legyek, még tudjak szolgálni, még oda tudjak lépni emberekhez, de ne bántsak senkit az elvárásaimmal és ne is sebződjek.
Nehéz nekem elvárások nélkül jelen lenni a kapcsolataimban. Elvárnám, hogy szeressenek, időt töltsenek velem, reagáljanak. Hogy elmondhassam, ami bennem van indulatokkal, érzelmekkel. Kérdezhessek, lehessek szomorú, dühös, vidám. Lehessek önmagam.
Talán Jézusnak is voltak illúziói és csalódásai:
"Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? " (Máté 17:17)
 "Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Máté 17:20)
"Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” (Lk. 17:20)
De ettől függetlenül ment tovább az Atya által számára kijelölt úton. Szeretete sem szűnt meg felénk, nem lett megkeseredett, keményszívű, nem határolódott el. Nem titkolta el csalódottságát, szomorúságát, de nem akart megfizetni mindezért. Hanem odaadta Önmagát, vállalta a kereszthalált.
Vágyom arra a világra, amit az illúzióimban megálmodtam magamnak.
Az illúzióim a szeretet és a törődés utáni vágyban gyökereztek. Hogy ezeket kaphassam és adhassam. Nehezen tudom elfogadni, hogy nem tudjuk megélni azt a kapcsolatot itt a földön, amit az első emberpár átélhetett a bűnbeesés előtt egymással és Istennel.
Szükségem van olyan emberekre, akik feljönnek velem a hegyre, még akkor is, ha elalszanak ima közben. Biztonságban szeretném magam érezni a közösségben. Örömmel szeretnék szolgálni, még akkor is, ha mindez család és munka mellett nem könnyű. Nem adom fel azt a vágyam, hogy ha felébresztjük Jézust, akkor ő lecsendesíti a vihart bennem is és köztünk is.
Ha az illúzióimat bibliai alapokra helyezem, Jézus kezét el nem engedem, akkor Isten megáldja és valósággá válhatnak. Akkor megélhetem, hogy egyetértésben élünk, nem ítélkezünk, gyöngédek, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak és tisztelettudóak vagyunk egymáshoz, világosságban járunk. Szeretjük egymást.
Sokat imádkozom azért, hogy szépen tudjak jelen lenni. A közösség vagy egy-egy ember életében. Istennek tetszően. Hogy le merjem építeni a falaimat, hogy megélhessek valódi szeretetkapcsolatokat. Hogy ne romboljak és ne sebződjek, és mindezt falak nélkül. Tudom, illúzió, de ha csak egy-egy pillanatra, egy-egy mozdulatban megkapom, már van újra és újra erőm továbbmenni és várni, hogy a Mennyek országában már nem lesz jelentése és jelentősége ennek a szónak sem, mert ott megvalósul mindez és még talán ennél is több.


Rácz Kornélia



Töltsük Istennel napunk első néhány percét

Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.

86. Zsoltár 11.


Nagyon korán van. Testem könyörög, hogy szundítsak még egy rövid ideig, de a lelkem vágyakozik arra, hogy felkeljek, és időt töltsek Jézussal.


Bár fizikailag nem láthatom, tudom, hogy itt van velem.


Kinyitom a Bibliámat a Zsoltárok könyvénél és imádkozva olvasgatom a verseket, így indítva napomat. Minél gyakrabban teszek így annál ritkábban hallom meg a világ hívogató kísértéseit. Isten igazságának csodálatos dallama felcsendül, és minden aggodalmam elhalványodik az Ige fényében.


A félelmeim Isten látószögéből szemlélve teljesen más megvilágításba kerülnek. Az Istennel töltött percek felkészítenek a nap folyamán rám váró eseményekre. Isten felruház gyengéd bátorságával, csendes erejével, és szerető kegyelmével.
A 81. Zsoltár 10. versében Isten így bátorít engem: "Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!"
Ő tehát ellát a megfelelő szavakkal a boldog percekben és a nehéz pillanatokban. Megadja, hogy mit mondjak, amikor bizonytalanság gyötör, vagy éppen amikor magabiztos vagyok.


És Ő az, Aki emlékeztet arra, hogy bizony jó, ha néha zárva tartom a számat, és nem mondok egy szót sem....
A 84. Zsoltár 1. verse arra emlékeztet, hogy Isten hajlékai kedvesek. Így hát arra kérem Őt, hogy gazdagon lakozzék bennem. Nagyon szeretnék olyan lány lenni, aki Jézussal időt tölt, és engedi hogy Jézus munkálkodjon benne - mert Ő tudja kiigazítani rossz hozzáállásomat , megváltoztatni a szavaimat, Szüntelenül szeretném hallani csendes hangját és igazságát, amivel megtölti szívemet.
A 86. Zsoltár 11. versének késztetése így hangzik: "Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet."


A fenti versek alapozzák meg reggeli imámat:


Uram, nem szeretném, hogy bármi is elválasszon Tőled a mai napon. Taníts úgy döntenem, hogy minden egyes lépésemmel közelebb kerüljek Hozzád. Segíts, hogy Igéd alapján járhassam utam, és ne az érzelmeim irányítsanak.
Segíts szívemet tisztán megőrizni. Óvj meg a zavaros gondolataimtól és cselekedeteimtől. Ne engedd, hogy a SAJÁT akaratom, SAJÁT kívánságaim, SAJÁT gondolataim határozzák meg a napom eseményeit.
Segíts kérlek, hogy a nap történéseit lehetőségként láthassam.... és ne kényelmetlenségekként éljem meg.
Szeretnék megpihenni a 86. Zsoltár 13. versének igazságában: Hatalmas irántam való szereteted, Uram, " Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél."
Te már előre látod azokat az eseményeket, ahol hibázni fogok, és összekuszálom a dolgokat. Most azonban szeretném szívem legrejtettebb sarkába is eljuttatni igazságodat, melyet halkan lelkembe suttogsz: feltétel nélkül szeretsz engem. Tudatosítani szeretném magamban, hogy a szereteted nem az én teljesítményem függvénye. Mert Te szeretsz engem hibáim ellenére is....

És ez lenyűgöző.

Ami leginkább lenyűgöző az az, hogy a világ Megváltója vágyik arra, hogy velem töltse ezt a néhány percet ma reggel... Uram, mindig emlékeztess arra, hogy mekkora ajándék az, hogy Veled tölthetem ezeket a pillanatokat. Jézus nevében, Ámen


Most már készen állok arra, hogy szembenézzek a mai nappal. Isten felruházott Igazságával, körbevett Szeretetével, és megtöltötte szívemet hálával.

Szeretlek, drága Uram! A fenti sorokat szívem vágyódásából írtam. Bevallom Uram, hogy időnként a cselekedeteimmel és reakcióimmal elárulom szeretetemet. Kérlek bocsáss meg nekem. Köszönöm kegyelmedet, mely segít erre az új napra új lehetőségként tekinteni, mely lehetővé teszi számomra, hogy hűségesebben Veled járjam utam. Jézus nevében, Ámen





Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.

119. Zsoltár, 105.


(Forrás: Giving My First Moments to God, Lysa TerKeurst July 23, 2015 www.proverbs 31, Daily Devotionals)

2017. november 10., péntek

Gondolataid kerekeken járnak

„Mert olyan ő, ahogyan magában gondolkozik.” Péld 23,7 alapján

Szépen indult a nap, de könnyekben végződött. Félszeg kisiskolásként felszálltam az iskolabuszra, alig vártam, hogy hazaérjek egy hosszú nap végén.
Csendben ültem a helyemen, aztán éreztem, hogy lassan összeszorul a gyomrom. A környezet ismerős volt, és valami mégsem volt rendben.
A busz színe ugyanolyan volt, mint máskor: aranysárga. A székek huzata a megszokott fekete műanyag bevonat, rajta hosszú évek koptatásának nyomaival. A padlón itt-ott egy ceruza, egy radír, egy papírlap, ahogy mindig. És valami mégis más volt.
Egyetlen ismerős arc sem volt körülöttem. Idegenek voltak a gyerekek, sosem láttam még a buszvezetőt. Kétségbeesetten kerestem egy ismerős arcot, hiába. Az arcomon rózsák gyúltak, a szívem vadul verni kezdett, mikor rájöttem, hogy rossz buszra szálltam.
Úton voltam valahova, de nem oda, ahova akartam.
A társaimmal való beszélgetések, a sok házi feladat, amit kaptunk, az álmosságom elvonta a figyelmemet. Nem ügyeltem arra, hova megyek. A következmény az volt, hogy nem oda jutottam, ahova el szerettem volna érni.
Ahogy visszaemlékszem arra a napra, eltöprengek, mennyire befolyásolják életünk irányát a gondolataink. Mint az iskolabusz, a gondolataink is elvisznek valahová, de nem biztos, hogy oda, ahova el akarunk jutni.
Ha azon gondolkodunk, hogy a főnökünk milyen kevéssé becsüli meg a munkánkat, gondolataink odavezetnek, hogy elmegy a munkakedvünk, s valószínű romlik a teljesítményünk.
Ha azon töprengünk, milyen sokat teszünk másokért, és ezt milyen kevéssé értékelik, sértődöttek leszünk, türelmetlenekké válunk, lankad a szeretetünk.
Ha azon morfondírozunk egész nap, mi rosszat tett vagy mondott a férjünk vagy a gyermekünk, s gondolatban gyakoroljuk, hogyan fogjuk majd megmondani nekik a magunkét, gondolataink veszekedéshez, sérelmekhez, megromlott kapcsolatokhoz vezetnek.
Ha azon jár az eszünk, miért engedte Isten, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek, gondolataink olyan területre szállítanak, ahol megszűnik a biztonságunk és a boldogságunk, mert megrendül a bizalmunk Istenben.
Ha a pénzre, a karrierre, a sikerre és az élvezetekre összpontosítunk, a tévelygők, az elveszettek országában találjuk magunkat, frusztrálttá, elégedetlenné válunk.
Gondolatainknak hatalmuk van, erős önkontrollra van szükségünk, hogy uraljuk őket. Ha hagyjuk, hogy a maguk útján járjanak, hogy elfelé vezessenek Istentől, olyan helyre jutunk, amit nagyon szerettünk volna elkerülni.
Mai igénkkel is arra tanít Isten, hogy gondosan meg kéne válogatnunk, miről gondolkozunk, mert gondolataink határozzák meg, kik vagyunk, és hogyan cselekszünk, hogyan élünk.
Gyermekkoromból felrémlett emlékem is figyelmeztet, hogy állandóan kérjem Isten segítségét, hogy gondolataimat Rá irányítsam, és az Ő gondolataira velem kapcsolatban. Ha ezt teszem, az Ő tervei, az Ő távlatai szerint tudok élni, s észre tudom venni, hová vezetnek a gondolataim. Mert gondolatainknak kerekeik vannak. A te gondolataid hova visznek téged?


Uram, kérlek, segíts, hogy kézben tartsam gondolataim irányítását, és azokra a dolgokra koncentráljak, amik kedvesek Előtted. Szítsd fel bennem a vágyat, hogy Hozzád méltóan akarjak élni, gondolataim a Te Igéd közelében lakozzanak, olyan vidéken, ahol mindig lenni szeretnék. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.09.16., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkdesek.blogspot, kép:pinterest