Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (4) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (20) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (1) Anyák napja (2) Anyáknapja (6) átadás (11) barátság (15) bátorítás (31) bátorság (3) Békesség (26) belső békesség (11) belső viharok (17) beszéd (5) betegség (1) Biblia olvasás (11) Bizalom (56) bizonyosság (1) bizonyságtétel (17) biztatás (1) böjt (2) bölcsesség (17) Bűnbocsánat (8) bűntudat (2) céltudatos élet (5) család (4) csalódások (4) Csendes percek (2027) csendesség (5) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (19) Döntések (13) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (10) elég vagy (1) elengedés (1) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elismerés (2) előítélet (3) elutasítás (1) Emberekről van szó (14) Emlékezés (2) engedelmesség (8) erő (13) fájdalom (9) fáradtság (4) feladat (11) félelem (12) feltámadás (5) feltöltődés (8) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (7) Gondolatok (41) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (1) gyengeségek (3) Gyermeknevelés (25) Gyógyulás (10) győzelem (4) hála (10) hálaadás (10) harag (3) harc (6) házasság (26) hit (39) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (7) időbeosztás (6) igazság (10) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (43) imádság (19) Immánuel (2) irgalom (7) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (8) Isten ereje (9) Isten gondoskodása (19) Isten hangja (1) Isten hűsége (30) Isten időzítése (2) Isten keresés (2) Isten követése (10) Isten lát (2) Isten munkálkodása (9) Isten neve (6) Isten szeretete (71) Isten terve (21) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (51) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (14) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (18) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (5) Jézus követése (38) Jézus szeretete (10) jóság (2) jövő (2) kapcsolatok (28) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (25) keresés (1) kételkedés (8) kétségbeesés (3) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (11) konfliktusok kezelése (4) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (7) magvetés (2) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (11) megelégedettség (8) megismerés (6) Megpróbáltatás (28) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) mint Jézus (1) misszió (2) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (6) odaszánás (2) olvasói gondolatok (31) otthon békéje (1) öltözet (2) önbizalom (1) önértékelés (34) önvizsgálat (16) örök élet (9) összetöretés (2) Pásztor (1) pihenés (5) prioritások (2) próba (3) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (25) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (5) szabadság (8) számadás (2) szavaink ereje (3) szégyen (1) szelídség (3) Szentlélek (4) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (42) szeretve élni (2) szolgálat (19) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (4) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (9) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (18) várakozás (14) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7)

2018. április 26., csütörtök

A kudarc nem egy örökké tartó állapot

Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai.

(Jób könyve 14:7)

Nem ismerek olyan embert, akinek életcélja a kudarc lenne, mégis a bukás életünk része, realitása. A siker kulcsa pedig nem az, hogy miként tudjuk megúszni ezeket a kudarcokat, hanem sokkal inkább, hogy miként kezeljük azokat.
 
* Beethovennek a zenetanára egyszer azt mondta, hogy reménytelenül rossz zeneszerző.
* Abraham Lincoln az Illinois állambeli közgyűlésben lévő helyért kampányolt, sikertelenül.
   Ezután   egy vegyeskereskedést nyitott, ami csődbe ment néhány hónap múlva.
* Walt Disney-t pedig egy újság szerkesztője elbocsátotta, mert nem tartotta elég kreatívnak.
* A Ford Autógyár Henry Ford harmadik üzleti vállalkozása volt. Az első kettő csődbe ment.
* Thomas Edisonnak az iskolában egy tanár azt mondta, hogy reménytelenül buta a tanuláshoz.
 
Emlékszem első sikertelen vizsgámra. Első osztályos voltam, amikor tanítónőnk, Mrs. Martin, elhatározta, hogy kikérdezi tőlünk az Amerikai Egyesült Államok neveit a fővárosaikkal együtt. Úgy tűnt, hogy örök időktől fogva tanuljuk ezeket a földrajzi neveket. Őszintén megvallva, nem szeretettem a Földrajz órákat, és általában végigábrándoztam az egészet. Miért is kellene megtanulnom olyan államok neveit, ahova nagy valószínűséggel soha sem fogok eljutni? A tankönyvemben lévő képek alapján ezek a helyek az én szememben mind-mind egyformák, és halálosan unalmasak voltak.
Annak ellenére, hogy a Földrajz nem volt a kedvencem, a dolgozatot mégis hibátlanul akartam megírni. Hogy miért? Annak ellenére, hogy még csak hat éves voltam, mégis ismertem a kimondatlan elvet: Egy vizsga kudarca egyenlő azzal, hogy én magam egy csődtömeg vagyok.
Ezért aztán, amikor Mrs. Martin azt mondta, hogy pakoljunk el mindent az asztalunkról, és a kezünk ügyében csupán egy ceruza legyen, teljesen bepánikoltam. A táblára pillantottam, de semmilyen segítséget nem láttam rajta. Végignéztem osztálytársaimon, és láttam, hogy ők is igencsak kétségbe vannak esve, csakúgy, mint én.
"Egy kis dolgozatot írunk, hogy meglássuk, mit sikerült Földrajzból megtanulnotok." - magyarázta Mrs. Martin az eseményeket. Számomra három problémát vetett fel rövidke mondata. Először is, a szótáramban nem ismertem a "kis dolgozat" kifejezést. Második az volt, hogy senki sem hívta fel a figyelmünket arra, hogy dolgozatot fogunk írni, a harmadik problémám pedig konkrétan az volt, hogy nem emlékeztem az államok és fővárosaik nevére. Amikor szavakba öntöttem észrevételemet, Mrs. Martin rám mosolygott és így szólt: "Ez csupán egy röpdolgozat."
 
A margón jegyzem meg, hogy talán ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy tanítónő leszek, és megfogadtam azt is, hogy én soha sem fogom tanítványaimat holmi röpdolgozatokkal terrorizálni.
A gyomrom összeszorult, és elkezdtem izzadni. Lázasan a könyvem után nyúltam, remélve, hogy talán egy-két nevet sikerül memorizálnom, mielőtt a tanárnő kiosztja a teszteket. "A könyveket nem használhatjátok!" figyelmeztetett bennünket Mrs. Martin. Teljesen megsemmisültem.
 
Amikor az Egyesült Államok vaktérképét megláttam, sírásra fakadtam. Mrs. Martin azonnal odafordult hozzám, az ölébe húzott, és átölelt. Megkérte a segéd tanítót, hogy vegye át a helyét, engem pedig átkísért az orvosi szobába.
 
Amikor végre abbahagytam a sírást, a tanárnő megkérdezte: "Drágám, mi a baj?" Még magam is megrettentem a válaszom hallatán: "Nem tudom az államok és a fővárosaik neveit." Nevetségesen egyértelmű volt a válaszom. "Csak felismersz néhányat közülük," próbált nyugtatni a tanárnő. Mire én így szóltam: "Néhányat egészen biztosan ismerek, de nem az összeset, ami azt jelenti, hogy nem fog sikerülni a dolgozatom." "Tegyél meg minden tőled telhetőt, aztán majd meglátjuk, hogy mi fog történni." Ezek után én persze megtettem minden tőlem telhetőt...és mégis egyest kaptam.
 
És tudod mi következett ezután? A világ nem omlott össze. Az általános iskolát kitűnő bizonyítvánnyal fejeztem be, a középiskolában könnyedén vettem az akadályokat, a főiskolára tanulmányi ösztöndíjjal vettek fel, a tanulmányaimat kitüntetéssel végeztem el, elnyertem az "év gyakorló tanárja" címet, és végül tanítónőként tevékenykedtem.
Útközben pedig rengeteg kudarc ért.
A Bibliában elénk táruló emberek életében is kudarcokat és bukásokat láthatunk.
 
Ádám és Éva nyilvánvaló bűnt követtek el Isten ellen, majd megpróbálták hazugságukkal takargatni azt. Dávid házasságtörést követett el, később pedig Betsheba férjét a halálba küldte. Péter hivalkodóan hangoztatta Jézus iránti elkötelezettségét, kis idő múlva mégis megtagadta Őt, nem is egyszer, hanem háromszor. Az igazat megvallva, nagyon nehéz olyan bibliai személyt találni, aki a pályafutása alatt nem élt volna át kudarcot. Isten azonban csak azokat az embereket tudta hatalmas dolgok véghezvitelére használni, akik bukásaikból tanultak, és lelkileg növekedtek a tapasztalataik által.
 
Meggyőződésem, ha Isten szerint küzdjük meg hibázásainkat, akkor az a lelki növekedésünk hasznára válhat. Ezen időszakban érzett kétségbeesés pedig akkor fogja a javunkat szolgálni, ha arra késztet bennünket, hogy vágyódjunk Isten jelenléte, és életünkben megnyilatkozó hatalma után. Mert a kudarc nem tart örökké. Isten kegyelme azonban soha el nem múlik, hanem állandóan körbeölel bennünket.
 
Atyám, hiányosan, és tévedésekkel terhelten járulok Eléd. Tudom, hogy sokszor bűnt követtem el Ellened. Kérlek, bocsásd meg ezekért a tévedéseket. Köszönöm szeretetedet és kegyelmedet, mely elfedi bűneimet. Kérlek taníts ezekből az elesésekből, és segíts a tanultakat beépítenem a mindennapjaimba. Hálás vagyok a reménységért, és az újrakezdés lehetőségéért, melyet egyedül Tebenned lelhetek. Jézus nevében, Ámen.



"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott."
(Róma 8: 28)
- Hogyan alkalmaznád a fenti verset a kudarcaid idején?
 
- Éppen egy kudarccal küzdesz? Gondold át harcodat a fenti igevers fényében. Keresd meg a kudarcodban rejlő tanítást és a győzelem lehetőségét.
A fenti gondolatok fényében olvasd el még egyszer Jób könyvének igeversét: "Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai."
 
Megható látni Isten munkálkodását, amint a tragédiát győzelemmé, a kudarcot sikerré változtatja. Amikor úgy döntünk, hogy engedjük, hogy a hibáink és eleséseinken keresztül Isten munkálkodhasson, akkor az életünkben kibontakozó Isteni megoldás egészen felértékelődik...
 
 
(Forrás: Girlfriends in God , Daily Devotionals, Mary Southerland, The Failure is not Final, http://www.girlfriendsingod.com/2014/failure-is-not-final-2/, used with permission)
fotó: pinterest.com

2018. április 25., szerda

Mikor halványulni látszik a szerelem

„Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: A sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal.” Péld 30,18-19


Egy egész hétvége. Gyerekek nélkül. Csak a férjem meg én, kettesben a hegyekben.
Mint egy megvalósult álom. Leszámítva, hogy…
Mikor végre ott voltunk, hogy hátrahagyva nyüzsgő életünket meg tudjuk ünnepelni a házassági évfordulónkat, az volt az érzésem, hogy szerelmünk régi fénye megkopott. Házaséletünk beleveszett a gyermekekkel való mindennapi robotba, az ide-oda hurcolásokba, az otthoni és munkahelyi kötelességekbe, és kétlem, hogy vissza tudunk térni akárcsak rövid időre is, ahhoz a felhőtlen örömhöz, ami kezdetben együttléteinket jellemezte.
„Uram, úgy szeretném, ha szerelmünk újra csillogni tudna”, fohászkodtam, miközben férjem lépteit követve másztam felfelé a csúcsra vezető ösvényen. Mikor felértünk, egymás mellett ülve csendben csodáltuk, ahogy a lenyugvó nap sugarai aranyszínű ragyogásként verődtek vissza a szemben lévő sziklákról.
„Istenem, de szeretném, ha a házasságunk is ilyen gyönyörű lenne!” – suttogtam, míg férjem ráfonta ujjait az enyémekre.
Nem hallottam Isten hangjának harangzúgását az égből, de egy egyszerű kis mondat suhant át a gondolataim között. „Ott keresd a szépséget, ahol vagy…”
„Szépség a bolondokházában?”- szegeztem a kérdést hangtalanul a mindenség Urához. „Istenem, te is tudod, hogy az életünk már egy ideje számlákról és csecsemőkről, könnyekről és hisztikről szól.”
Lenéztem a poros cipőmön játszadozó árnyékokra, majd a kavicsokra körülöttünk. Ezt használta fel Isten, hogy eszembe juttasson egy kis tavasszal történt jelenetet, amikor egy kupac kavicstól és egy nagyszemű kislánytól valami fontosat tanultam.
Üres kagylóhéjakat gyűjtöttünk az óceán partján. Hirtelen kicsi lányom felvisított örömében, és lelkesen turkálni kezdett a sáros kavicsok között.
Próbáltam meggyőzni, hogy csak közönséges kavicsok vannak ott, de kislányom rám villantott mosolya azt üzente: „én jobban tudom”. Majd nyitott tenyerén felém nyújtott egy aranyos kis rózsaszín kagylóhéjat. „Lehet, hogy közönséges ez a kavics, de ha közelebbről megnézed, csuda szép” – közölte.
Ahogy felidéztem ezt a kedves emléket a hegytetőn, elmosolyodtam. Azt üzente ez a kis jelenet, hogy a szépséget mindenütt meg lehet találni.
Halványulni kezdett a fény, feltápászkodtunk, és gyorsított ütemben elindultunk lefele a gerincről. Nem vettem észre, hogy egy síkos kőre léptem, a lábam megcsúszott, én elvesztettem az egyensúlyomat. A férjem erős keze gyöngéden elkapott, és megakadályozta, hogy elessek. A lemenő nap fényében lángoló sziklákra, a rózsaszín kis kagylóra gondoltam, és eszembe jutott az ige, amit reggel olvastam: „Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: ... a férfi útját a leánnyal.” A szerelem csodálatos, tanítja nekünk a Péld 30,19. Különös dolog történik, mikor egy férfi kiválaszt egy nőt, hogy egy életen át szeresse. Nem lehet közönségesnek mondani, ahogy két ember elkötelezi magát egymás szeretetének a napi taposómalomban. A mindennapi, közönséges élet lapjai közé betűzdelt szerelem egyike Isten leggyönyörűbb ajándékainak.
Tisztelet és ámulat öntött el, ahogy néztem ezt a férfit, aki hűségesen velem van a bámulatosban és a közönségesben egyaránt. Kértem Istent, segítsen, hogy sose veszítsem szem elől a csodálatos ajándékot, amit nekem adott.
Mikor leértünk a hegyről, felszedtem egy marék aranybarna kavicsot emlékbe. Mosolyogva beraktam a zsebembe, és arra gondoltam, ha ránézek majd, mindig emlékeztetni fog a mindennapi szerelem szépségére.


Drága Jézus, köszönöm, hogy csodálatos szeretettel szeretsz engem. Segíts, hogy ugyanígy szeressem én is a férjemet. Jézus nevében, Ámen.

(Alicia Brucvoort: When Love Seems to Fade, Encouragement for today, 2016.05.24., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. április 24., kedd

Az egész nem rólad szól

„de ő azt mondta nekem: ’Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.’ Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” 

2 Kor 12:9-10



Népszerű könyvében (The Purpose Driven Life) Rick Warren egyértelművé teszi, hogy: „Az egész nem rólad szól.” Egy olyan világban, ahol a legfőbb cél, hogy jól érezd magad és boldog légy, legtöbben hidegrázást kapunk a gondolatától is annak, hogy küzdeni kell valamiért, vagy hogy fájdalom érhet. Az a feltevés, hogy a világ talán nem csak azért jött létre, hogy jól érezzük benne magunkat, a mai gondolkodás számára felháborító. Nehéz lenyelnünk azt az igazságot, hogy Isten nem a boldogulásunkat tartja elsősorban szem előtt, hanem a személyiségünk alakulását.


Úgy próbáltam legutóbb megbarátkozni ezzel a gondolattal, hogy újraolvastam Pál apostol megpróbáltatásait, gyötrelmeit. Megvilágosító hatása van, ha felfigyelünk rá, hogy Pál apostolt épp az teszi elégedetté, amitől mi olyan nagyon félünk, amitől minden erőnkkel menekülünk. Olvasd el a 2. Korintusi levél 12:9-10 versét. Lényegében azt mondja: Akkor vagyok elégedett, ha veszítek. Akkor vagyok elégedett, ha gyenge vagyok. Akkor vagyok elégedett, ha bántanak. Akkor vagyok elégedett, ha nehézségekkel találkozom. Akkor vagyok elégedett, ha üldöznek. Akkor vagyok elégedett, ha nehéz az életem.

Hogy lehetséges ez? Megosztja velünk, amire rájött: „mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”. Pál meglepő elégedettsége példa arra, hogyan kellene élnünk: elégedetten bármilyen körülmények között. Ez akkor lehetséges, ha engedjük, hogy a Szentlélek ereje átitassa törékenységünket, emberi gyengeségünket.

Érted már? Pál receptje az elégedettségre az önzetlen alázat lelkiállapota. Ne felejtsük el, hogy ez az önzetlen, alázatos hozzáállás segítette, hogy a börtön isteni találkozás helyszíne legyen számára.

Ha engem hasonló körülmények között börtönbe csuktak volna, biztos, hogy panaszkodom, zúgolódom, és megkülönböztetett bánásmódot igényeltem volna az őröktől.

Krisztus életének mintájára Pál kiüresítette önmagát az „énjétől”, és hagyta, hogy az önzetlen alázat vezesse a dolgokhoz való hozzáállását éppúgy, mint a cselekedeteit. Ez az első lépés a megelégedettség felé. Pál arra bátorít minden hívő embert, hogy tegye meg a következő lépést is: „Tegyetek meg mindent zúgolódás és vita nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben.” (Fil 2:14-15). Gondolj bele: ha az életünkből hiányzik a zúgolódás, a panasz, az elégedetlenség, mi marad? Béke és öröm!

Ha önző magatartásunkat felváltja a derűs alázat, ezt mások is észre fogják venni, és vágyni fognak Krisztus közelségére. Ha hagyjuk, hogy Isten kézbe vegye törékenységünket és tehetetlenségünket, az Ő ereje beáramlik életünkbe, és kielégíti minden szükségünket. Határozzuk el, hogy egy héten át derűsen önzetlenek és szelídek leszünk, és megtapasztalhatjuk Isten átformáló munkáját a mi életünkben és másokéban is. Ha az Ő erejében élünk, életünk Krisztust fogja példázni, és elégedettek leszünk minden körülmények között.

Uram, Te mindentől kiüresítetted magad a szeretetet kivéve, amikor meghaltál a kereszten az én bűneimért, és ezért örökre hálás vagyok Neked. Erősíts meg Szentlelkeddel, hogy minden körülmények között és minden helyzetben elégedett legyek. Taníts meg, hogy a Te erődre hagyatkozzam, és ne a saját gyengeségemre. Jézus nevében, Ámen.




(forrás: Encouragement for today, 2010.07.20. Zoe Elmore,  www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_10_01_archive.html fotó:pinterest.com)

2018. április 23., hétfő

A küzdelemről

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
(Jakab 1:2-4)




„Miért nem lépünk már tovább?”

Hangom ingerültsége a szívem állapotát jelezte. Pontot akartam már tenni ennek a konfliktusnak a végére, s aztán lépjünk tovább, legyen mindenki boldog. Belefáradtam már a hosszan tartó küzdelembe.

Alapjában véve én a megoldások embere vagyok. Főleg, ha a gyerekeimről van szó. Ha látom, hogy valamelyik szenved, vagy segítségre szorul, rögtön ugrok, hogy megoldjam a problémáját. Itthon hagytad a tornacuccodat? Máris utánad viszem az iskolába. Sokat kell tanulnod a dolgozatra? Majd én segítek. Nem érted a feladatot? Gyere, próbáljuk együtt.
Nem bírom nézni, ha küzdenek a gyermekeim, ezért azt képzelem, Isten, mennyei szülőnkként ugyanígy érez. Pedig velünk ellentétben, Isten nem ugrik mindig a segítségünkre, mert tudja, hogy nem mindig jó elkerülni a küzdelmet. Javunkra válhat. Ahogy Jakab levelének elején olvassuk, gyakran épp a küzdelem kell ahhoz, hogy „tökéletessé” váljunk.

Amikor a gyermekeimről van szó, többnyire az tűnik szeretetből fakadó lépésnek, ha közbelépek, és enyhítem rajtuk a nyomást. Ám gyakran túllépem a hatáskörömet, és többet ártok, mint használok. Segítségem meggátolja őket egy új készség, valami fontos tulajdonság megszerzésében.
Bármennyire nehéz, miközben gyermekeim a felnőtté válás útját járják, vissza kell húzódnom, hogy hagyjam növekedni őket. A tanárokkal való konfliktusok, az időbeosztás, a ruháik rendben tartása – ezek olyan területek, ahol gyermekeim hamar átvehetik és gyakorolhatják a felelősséget.

Küzdelmeiket úgy kell tekintenem, mint a lepkéjét, amelyik próbál kiszabadulni a gubóból. Forgolódik, nyomakodik, s mialatt küzd, egyre erősebbé válik, késszé arra, hogy áttörve a gubó falát kiterjessze a szárnyát, és szálljon szabadon. Ha a gubót feltörjük, hogy kisegítsük onnan a lepkét, nem fogja bírni a terhelést, hamar elpusztul.

Jézus, a maga bölcsességében pontosan tudja, hogy felnőttként is szükségünk van a küzdelmekből nyerhető erőre. Küzdünk a szeretetért kapcsolatainkban, küzdünk azért, hogy gyermekeink jövőjét Rá merjük bízni, vagy hogy ne aggódjunk anyagi biztonságunkért. Lehet, úgy képzeljük el ezt a folyamatot, mint felnőtté válást, pedig mi nem a felnőtté, hanem a tökéletessé válás útját járjuk a Jakab-levél szerint. „Tökéletessé”, más szóval „egésszé” kell válnunk.

Isten a megpróbáltatásokkal gyúr minket egyre hasonlóbbá önmagához. Amikor simán folyik az élet, elbánunk vele magunk is. A nehézség figyelmeztet, hogy fussunk oda Ahhoz, akinél ott az erő, amire szükségünk van, hogy az Ő kedve szerint válaszoljunk az élet kihívásaira. Ezzel hitünk és kitartásunk erősödni fog, alkalmassá válik a következő küzdelemre. Ebben az állandóan tartó folyamatban válunk egyre hasonlóbbá Őhozzá.

A Szentírás támogat minket ebben, segít hinnünk, hogy mindig megkapjuk a szükséges erőt Istentől. Ahelyett, hogy azt kérjük, szabaduljunk ki a megpróbáltatásból, kérhetjük, hogy növekedjünk általa.

Az utóbbi időben úgy éreztem, hogy valaki, akit szeretek, nem ért meg, s ez nagyon zavart. Felnyitva a Bibliámat, kértem az Urat, tanítsa meg, hogyan reagáljak úgy, ahogy Ő tenné, ahelyett, hogy kifejezném a dühömet. Az első sor, amire a tekintetem ráesett, az Efézusi levél 5,1 volt: „Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.” Ennél világosabban nem is mondhatta volna!

Arra tanít a Szentírás, hogy ha megpróbáltatásainkat tanulási lehetőségként fogjuk fel, egyre tökéletesebbé, egyre egészebbé válunk. Minden alkalommal erősebbek leszünk, készek arra, ami Isten terveiben szerepel számunkra.

Jézus, nem mondhatom, hogy ez a megpróbáltatás örömmel tölt el. Nyisd meg a szememet, hogy ezt a nehéz időszakot tanulási lehetőségnek lássam, ami a tökéletesség újabb fokára emel fel. Segíts, hogy fontos lépésnek tartsam a Feléd vezető úton. Ámen.



(Forrás: Lynn Cowell: The Struggle Encouragement for today, 2013.11.08. www.proverbs31.org
fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/ fotó:pinterest.com)

2018. április 22., vasárnap

Kőszikla - Fülöp Viki misszionárius videója

Szeretettel tesszük közzé Viki nemrég készített videóit.











Gondolatait itt is olvashattátok időnként a blogon, a legutóbbit a következő linkre kattintva találjátok:

http://virtualiskavezonoknek.blogspot.hu/2018/02/egy-misszionarius-naplojabol.html

Az Úr gondoskodni fog

Az Úr hegyén a gondviselés

(Mózes I. könyve 22.fejezet 14/b. vers)



Minden egyes utazásom előtt már napokkal korábban el kezdtem szorongani. Nem tudtam aludni, fájt a hasam, a fejem, és gyorsabban vert a szívem.

A munkámból adódóan egyre többet kellett utaznom, és ez az egyre gyakoribb repüléssel is járt. Tudtam, hogy nem élhetek tovább ezzel a félelmemmel. Megpróbáltam igazolni szorongásomat azzal, hogy ez különbözik a többi, életet-befolyásoló félelemtől. Nem volt igazam, mert a félelem az félelem, függetlenül attól, hogy mi okozza.

Egy különösen megpróbáló repülés után, elhatároztam, hogy ennek véget kell vetnem. Már belefáradtam a harcba, így eltökéltem a szívemben, hogy tennem kell valamit ellene.

Más helyzetekben már harcoltam és győzelmeskedtem a félelmem felett, így újra Istent hívtam, hogy segítsen nekem. Ez alkalommal Istent a "Yahweh Yireh" nevén szólítottam meg, ami azt jelenti: "Az Úr gondoskodik" Így imádkozva "Yahweh Yireh"-hez, tudatosult bennem, hogy Isten látja a helyzetemet, és a szükségletemről gondoskodni fog.

"Yahweh Yireh", tudom hogy elkísérsz a repülő utamon. A neved arra emlékeztet, hogy te ismered a szükségleteimet, és ígéretet tettél, hogy gondoskodni fogsz azokról. Arra kérlek, hogy segíts nekem, hogy le tudjam küzdeni a repüléstől való félelmemet. Bízom Benned.

És lépésről lépésre valóban gondoskodott rólam, mert éppen azt biztosította számomra, amire szükségem volt a szabaduláshoz. Éreztem az Ő gyengéd megerősítését a szívemben: Itt vagyok melletted gyermekem. Én a te "Yahweh Yireh"-d vagyok. Gondolj Ábrahám, az én szolgám történetére.


Mózes első könyvének a 22. fejezetéhez lapoztam, hogy felfrissítsem a memóriám. A 14. versben ezt olvastam: Az Úr hegyén a gondviselés. Isten arra kérte Ábrahámot, hogy feláldozza fiát, akiről Isten megígérte, hogy gondoskodni fog, és így is történt. Megalkuvás nélkül Ábrahám lépéseket tett, hogy Istennek engedelmeskedjék. Ő eltökélte magában, hogy elvégzi a felfoghatatlant, mert Isten erre kérte. Ő bízott Istenben, hogy hű lesz az ígéretéhez, és gondoskodni fog mindenről. Még akkor is, amikor Izsák megkérdezte édesapját, hogy hol van az áldozati bárány, válaszában hatalmas hitét mutatta meg: "Az Úr gondoskodik majd" Ő ezek után fektette fiát az oltárra.

Éppen amikor Ábrahám felemelte a kezét, hogy feláldozza Izsákot, az Úr angyala közbelépett. Ebben a pillanatban Ábrahám észrevett egy kost az ágak között.

Isten gondoskodott az áldozatról.

Isten ugyanezt tette velem is. Amivel Ábrahámnak szembe kellett néznie, az teljesen más szinten volt mint az én repüléstől való félelmem. A Biblia azonban arra tanít bennünket, hogy Isten tegnap, ma, és holnap ugyanaz az Isten marad. (Zsidóknak írt levél 13. fejezet, 8.vers) Ő ugyanaz az Isten aki Ábrahámmal volt a múltban, mint Aki a jelenben velem van. Ő minden egyes repülő út során találkozott velem, oly módon ami csak Tőle származhatott. Ő pontosan tudta mire volt szükségem, és gondoskodott arról.


Isten gondviselő szeretetét tapasztaltam meg, amikor pilóták mellé ültetett, akik elmagyarázták a turbulencia miben létét, és a repülő gépek mechanikáját. Egy repülő út alkalmával egy űrhajós mellé kerültem! Köszönöm Uram, hogy nem kell a külső atmoszférában repkednem! - gondoltam magamban. Egy barátnőm elkísért az utaimon, aki felajánlotta kezét, amit bármikor megfoghattam, vagy akár meg is szoríthattam minden erőmmel..., a repülőút minőségétől függően.


Minden egyes úttal egyre inkább békességet nyertem. Igeverseket találtam, melyeket imaként mondtam el a repülés alatt. Ezek megtanulása és imádkozása valódi segítséget jelentett a félelmem leküzdésében.


Milyen gondoskodásra van szükséged "Yahweh Yireh"-től a mai napon? Békére, pénzügyi szabadságra, önbizalomra vagy jó egészségre vágysz? Amint gondoskodott rólam, rólad is hasonlóképpen gondoskodni fog. Fordulj hát Hozzá imában!


Most már nem félek az utazástól, és jól tudok aludni a repülő út előtt. De legfőképpen abban bízom, hogy "Yahweh Yireh" szemmel tart engem, és gondoskodni fog minden szükségletemről hogy békességet nyerhessek. 


"Yahweh Yireh", te vagy az Úr, aki gondot viselsz. Meghívlak, hogy lépj közbe a körülményeimben a mai napon. Mindig légy jelen a szívemben és az életemben, és gondoskodj arról amire szükségem van, hogy a félelmeimet leküzdhessem. Ámen


Átgondolásra:
Hol, életed mely területén van szükséged Isten gondoskodására?
Írd le az imádat, melyben őszintén megkéred "Yahweh Yireh"-t, hogy gondoskodjon arról a szükségletedről.


Ige a mai napra:
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.

(Filippibelieknek írt levél 4. fejezet 19.verse)



(Forrás: November 26, 2013. The Lord Will Provide, Wendy Blight, http://proverbs31.org/devotions/devo/,)

Olvasói gondolatok - Tavaszi áhítat


19.zsoltár 1-7.

Az éneklőmesternek,Dávidnak zsoltára.
Az egek beszélik Isten dicsőségét,és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
Nap napnak mond beszédet,éj éjnek ad jelentést.
Nem olyan szó,sem olyan beszéd,amelynek hangja nem hallható.
Szózatuk kihat az egész földre,és a világ végére az ő mondásuk.A Napnak csinált belőlük
sátort.
Olyan ez,mint egy vőlegény,aki az ő ágyasházából jön ki,örvend mint egy hős hogy futhatja a
pályát.
Kijövetele az ég egyik szélétől,s forgása a másik széléig,és nincs semmi ami elrejtőzhetnék
hevétől.


Kora reggel lehet,még félig sötét van.Szemeim még csukva de már félig egy új nap kezdetén
Fekszem az ágyon. Éppen egy szép álom kellős közepén találom magam és még nem akarok
felébredni...erőltetem hogy tovább álmodjak...Közbeszólnak a reggeli zajok...az első busz
suhanása az ablakom alatt,a szomszéd lakó zörejei,víz halk csobogása amint megnyitják a
csapot. A szép álomnak vége és én boldog vagyok.Újabb hangok törik meg a
csendet...madárcsicsergés,messzi kutyaugatás,léptek zaja az utcán. Kinyitom a szemem és
körülnézek. Otthonom minden zugát végigkísérem, képeket a falon,az ütemesen járó faliórát,
szekrényeket,meleg paplanomat ami alól nem szívesen bújok ki.
Aztán próbálom visszaidézni az álmomat ami olyan varázslatos volt de már nem emlékszem rá
tisztán,csak anyám arcát látom magam előtt. De jó lenne még vele lenni egy kicsit!
Aztán ösztönösen imára kulcsolom kezeimet és elkezdem a reggeli áhítatomat újra becsukom a
szemeimet….Istenem köszönöm neked a füleimet, a szemeimet és a két kezem és köszönöm
hogy egy új nap vár rám! Aztán kinyújtom a lábaimat és örülök hogy még mindig mozognak. .
Ahogy kilépek a konyhába,megpillantom az ablakon keresztül a felkelő napot.Először csak az
ég alján mutatja magát,teljes terjedelmében,tűzpirosan mint egy óriási gömb. Aztán kúszik
egyre feljebb és veszít a vörösségéből ahogyan világosodik.De ekkor már eltűnik a maradék
sötétség is és elkezdődik a nappal.A madarak eközben köszöntik énekükkel az új
napot.Csodálatosan zengenek,öröm őket hallgatni. Közben gyermekemre gondolok aki milliónyi
távolságra van tőlünk és mégis közel...Újabb imádság érte...kérem a Mindenhatót hogy
vigyázzon rá ott a messzeségben és ne hagyja egyedül... tudom hogy testileg nem,de lelkileg
közel vagyunk egymáshoz és ez megnyugtat..Uram,olyan jó veled ébredni! Kegyelem árad ránk
bőségesen!

Zsoltárok 8.4.és 9.vers

Mikor látod egeidet,a te ujjadnak munkáját,a holdat és a csillagokat,amelyeket teremtettél.
Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia hogy gondod van
reá?
Az éjszaka titkai…
Egy hosszú és nehéz nap után jóleső érzés újra ágybabújni...Általában olvasni szoktam
lefekvés előtt...De még mielőtt lefeküdnék alaposan szemügyre veszem a kinti tájat mert
napnyugtakor is gyönyörű. Ahogyan sötétedik és tiszta az égbolt,csillagok ezrei takarják be az
égboltot és megjelenik a Hold. Az a rengeteg pici lámpás tündöklik és gondoskodik róla hogy mi
földi lények hálával telt szívvel nyugovóra térjünk.
Az esti hangok a csendben megkezdik az előadást...Tücsökciripelés, újra madárdal de már
csendesebben,éjszakai zörejek. Az este varázsa amikor ismét imádkozom.Számomra ez nem
egy kötelező rutin hanem minden este más és más párbeszéd. Van amikor egy értelmes
mondatot nem tudok elmondani az Úrnak mert elveszi más a figyelmemet,tele van az agyam
mindenféle felesleges gondolattal de mégis azok a félmondatok amiket Neki szánok valahogy
célbaérnek. Van,amikor csakúgy dőlnek belőlem a szavak és csodálkozom magamon hogy
véget nem érő imák jutnak az eszembe.Ilyenkor boldog vagyok hogy hang nélküli imáim a
lelkemből és szívemből szólnak. A nap történései kihatnak az esti hangulatomra de annyira jó
tudni hogy ma is ott volt velem és vigyázott rám.És ott a biztos tudat hogy éjszaka is velem lesz
és a családommal. 

Barnóczki Sarolta






2018. április 21., szombat

Napról napra...

Kora reggel van. Csend vesz körül. A kávém forró. Még fekete az ég. Még alszik a világ. De már készülődik az új nap. Még néhány perc, és megérkezik. A napfelkelte sebesen, zakatolva közeledik, mint a mozdony. A hajnal nyugalmát felváltja majd az új nap zsivaja. Az egyedüllét békéjét felváltja a hétköznapok lüktető ritmusa. A pirkadat nyújtotta menedékbe betolakodnak a rám váró döntések és a szorító határidők. A következő tizenkét órában egymás után érnek majd a kihívások. Most van itt az ideje, hogy döntéseket hozzak. A kereszttette lehetővé, hogy szabadon döntsek. Így hát élek a szabadságommal.

A SZERETETET VÁLASZTOM
A gyűlölködésre nincs mentség: az igazságtalanság nem indok arra, hogy megkeseredjek. A szeretetet választom.
Ma szeretni fogom Istent és mindazt, amit ő szeret.

AZ ÖRÖMÖT VÁLASZTOM
Megkérem Istent, hogy vegye kezébe a körülményeimet. Nem engedem meg magamnak a cinizmust - az a gondolkodásra lusták eszköze. Nem leszek hajlandó az embereket kevesebbnek tekinteni, mint amik: Isten teremtményei.
Nem leszek hajlandó a nehézségeket másnak látni, mint amik: alkalmak arra, hogy meglássam Istent.

A BÉKESSÉGET VÁLASZTOM
Abba a tudatban élek, hogy Isten megbocsátott nekem. Meg fogok másoknak bocsátani, hogy élhessek.

A TÜRELMET VÁLASZTOM
Túllépek a mindennapok kényelmetlenségein. Nem kezdem el szidni azt, aki elfoglalja a helyemet, hanem előretessékelem. Nem panaszkodom, hogy túl sokáig kell várakozni, inkább megköszönöm Istennek, hogy ad egy kis időt az imádságra. Nem bosszankodom minden új feladatnál, hanem bátran és örömmel nézek velük szembe.

A KEDVESSÉGET VÁLASZTOM
Kedves leszek a szegényekhez, mert sokan közülük magányosak.
Kedves leszek a gazdagokhoz, mert sokan közülük félelemben élnek.
És kedves leszek azokhoz, akik nem kedvesek hozzám, mert Isten is így bánik velem.

A JÓSÁGOT VÁLASZTOM
Inkább ne legyen egy forintom se, mint hogy tisztességtelenül elfogadjak egy fillért is.
Inkább mellőzzenek, mint hogy kérkedjek.
Inkább bűnt vallok, mint hogy vádoljanak. A jóságot választom.

A HŰSÉGET VÁLASZTOM
Ma betartom, amit ígérek.
Az ügyfeleim nem bánják meg, hogy megbíztak bennem. Az üzleti partnereimnek nem kell megkérdőjelezniük a szavaimat. A feleségemnek nem kell kételkednie a szeretetemben. A gyerekeimnek pedig soha nem kell attól félniük, hogy az apjuk egyszer nem megy haza.

A GYENGÉDSÉGET VÁLASZTOM
Erővel semmit nem lehet legyőzni. A gyengédséget választom.
Csak akkor emelem fel a hangom, ha dicsérni akarok.
Csak akkor szorítom ökölbe a kezem, amikor imádkozom
Csak egyvalakinek parancsolhatok: önmagamnak.

AZ ÖNURALMAT VÁLASZTOM
Lelki lény vagyok.
Nem engedem, hogy a rothadásra szánt irányítsa az örökkévalót.
Az önuralmat választom.
Egyedül az öröm részegíthet meg.
Egyedül a hitem válhat a szenvedélyemmé.
Egyedül Isten befolyásának engedek.
Egyedül Krisztus taníthat.
Az önuralmat választom


Szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, gyengédség és önuralom - elkötelezem magam, hogy ma ezek jegyében teszek mindent.
Ha sikerrel járok, hálás leszek Istennek.
Ha elbukom, az ő irgalmát keresem.
És ha véget ér a nap,
fejemet a párnámra hajtom,
és megpihenek...


(Max Lucado)
fotó: pinterest.com

2018. április 19., csütörtök

Ma is rendelkezésünkre áll Isten ereje?

„Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő. Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.” A nép rá is hagyatkozott Hiszkijának, Izrael királyának szavaira.” 2Krón 32,7-8

Az erő vonzó tulajdonság. Erős akarat. Erős karok. Erős állkapocs. Erős érzelmek. Csodáljuk őket.
Szeretjük azokat a filmeket, amelyekben erős hősök szerepelnek.
Szívesen követjük erős atléták versenyét a tévében.
Felnézünk az erős vezetőkre.
Ilyenkor mindig alkalom adódik rá, hogy összevessük velük saját elhatározásainkat, izmainkat, akaratunkat, és mert alulmaradunk, jelentéktelennek, gyengének látjuk magunkat. Anélkül, hogy bárki hallaná, lelkünk mélyén megfogalmazódik, hogy:
ha én is ilyen erős lennék,
- ellen tudnék állni a kísértésnek, amit senki sem vesz észre;
- követni tudnám karrierálmaimat;
- egyetemre mennék;
- olyan barát/szülő/munkatárs lennék, amilyen TUDOM, hogy lehetnék.
Aztán a valóság, mint hidegzuhany, felébreszt álmodozásunkból. Újra szembesülünk gyengeségünkkel, ami sorsszerűen hozzáköt rezignált mindennapjainkhoz. Rossz szokások, sérült kapcsolatok, teljesületlen álmok: ez az én életem - sóhajt szívünk keserűen.
Úgy ismerem ezeket a gondolatokat!
Életem nagy részében küszködtem gyengeségemmel bizonyos területeken, míg másban erős voltam. Következetlenségem nagyon zavart. Bátran nekifogtam hatalmas projekteknek a munkahelyemen, de hogy megosszam hitemet hitetlen apámmal…. Ebben nagyon gyengének éreztem magam. Erős voltam, mikor nemet tudtam mondani nyilvánvaló bűnökre, de gyenge, mikor nem tudtam ellenállni otthonom magányában a túlzott evésnek.
Aztán elém kerültek a Bibliából ilyen történetek, amilyen például Ezékiásé. Az egész feszül az erőtől, de a 7-8. vers igazságát különösen érdemes újraolvasni: ’„Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő. Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.” A nép rá is hagyatkozott Hiszkijának, Izrael királyának szavaira.’
Júda népe rátekintett az asszíriai seregre – azután önmagára, és az eredmény minden tekintetben lesújtó volt. Ám Ezékiás király felhívta figyelmüket valamire, amit nem láthattak: Isten erejére, aki „részt vesz a harcainkban”.
Milyen könnyen elfelejtem, hogy minden egyes nap minden egyes percében van egy Erőforrásom. A mennyország ajtaján sosincs „Zárva” tábla. És ha segítségért hívom, nem előre felvett géphang felel.
Nekünk, akik Jézus követésére szántuk magunkat, mindig rendelkezésünkre áll Isten ereje. Nem úgy, hogy holnap képes leszek lefutni a maratont, mert ez az erő nem olyan erő. Ahogy azon gondolkodom, milyen erő hát ez, egy szó ugrik elém a 8. versből: ráhagyatkoznak. Nem magunkra hagyatkozunk, hanem Isten erejére, Aki kezelni tudja a problémát, amivel épp szembesülünk.
Mióta megtanultam, hogy Istenhez forduljak erőért, azt tapasztaltam, hogy bátorsággal telt meg a lelkem, mikor a testem legszívesebben feladta volna. Remény öntött el, pedig a kapcsolat már halottnak látszott. Békét éltem meg, mikor rettegés akart gúzsba kötni.
Isten, akit szolgálunk, határtalanul erős, és én ezt újra meg újra elfelejtem, és saját tökéletlen erőmre akarok támaszkodni. Mi lenne, ha ahelyett, hogy ahhoz hasonlítanánk magunkat, amit látunk, bíznánk abban, amit nem látunk? El tudjuk fogadni, hogy Isten világrengető ereje értünk van? Ha így tennénk, mi változna az életünkben?
De fogalmazzunk személyesebben: mi volna, ha tényleg elhinnéd, hogy Isten ereje a rendelkezésedre áll?



Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy az erőm. Olyan sokszor érzem gyengének, alkalmatlannak magam. Köszönöm figyelmeztetésed, hogy nem egyedül kell végigcsinálnom. Add, hogy amikor segítségre szorulok, előbb mindig Feléd forduljak, és ne saját erőmet (vagy annak hiányát) mérlegeljem. Jézus nevében, Ámen.

Gkynnis Whitwer: Is God’s Strength , Still Available for Me?Encouragement for today, 2018.04.16.,
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/04/16/is-gods-strength-still-available-for-me, kép:pinterest.com, fordítás:eszmelkdesek.blogspot.hu

2018. április 18., szerda

Ezért szoktunk összegyűlni

„Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél inkább látjátok közeledni a napot.” Zsid 10,24-25


„Legyen gombunk rá, hogy ne maradjunk otthon az összejövetelekről” – jelentettem ki okos tekintetű első és másodikos hittanosaimnak.
Nem egészen így írja a Biblia, de tudtam, így biztos emlékezni fognak rá Lucy-m hittanos társai.
„Nem gombunk! Gondunk!” – szóltak közbe nevetgélve.
Megismételtem most már szó szerint az idézetet, de Lucy-nak mindmáig elég annyit mondanom, hogy „legyen gombunk” – és már tudja is a folytatást.
Akár másodikos vagy, mint a kislányom, akár 90 éves, Isten népének nagyon fontos, hogy rendszeresen közösségbe járjon. Sajnos, sok embert ismerek, bizonyára te is, akik így nyilatkoznak:
„Otthon is tudok Bibliát olvasni meg imádkozni. Nincs szükségem egyházra ahhoz, hogy lelki életet éljek.”
„Megbántott valaki a templomban, én oda többé be nem teszem a lábam.”
„Csupa kétszínű ember jár a templomba”.
Pedig bármilyen is, ha jó, ha kevésbé jó a helyi közösség, az Egyház Jézus menyasszonya. Az Újszövetség nem ad választási lehetőséget a híveknek. Felkér, hogy járjunk össze, és ezt a szokásunkat ne hanyagoljuk el. Sokan vannak, akik valaha jártak templomba, gyülekezetbe, aztán ezért vagy azért elmaradoztak. Talán tévtanítók vezették félre őket, ahogy Pál apostol figyelmeztet az ApCsel 20,29-30-ban.
Mai rohanó világunkban a heti templomba járást könnyű feláldozni a sportolás, hétvégi bevásárlás, pihenés oltárán. Interneten is hallgathatunk prédikációt, énekelhetünk dicsőítő énekeket, és úgy érezhetjük, ez elég is.
Pedig nem elég.
Mielőtt édesanya lettem, egy nemzetközi rádió- és televízióadónál dolgoztam, aminek a missziós adásait több mint 2000 rádióállomás közvetítette, és üzenete 200 millió otthonban fogható volt. Bibliatanárunk gyakran hangsúlyozta a hallgatóknak: „Hétvégén föltétlen menjetek el a helyi gyülekezetbe. A mi adásunk nem helyettesíti a templomi közösséget.”
Ha betegség vagy testi korlátozottság miatt nem tudsz eljutni a templomba, adj hálát Istennek azokért a lelkészségekért, templomokért, amelyek rádión, televízión, interneten keresztül otthonodba viszik hited erősítését szolgáló istentiszteleteiket, alkalmaikat. De ha el tudsz menni, nagyon fontos, hogy aktív tagja légy a helyi gyülekezetnek, egyházközösségnek. Akár maroknyian valakinek az otthonában vagy több ezren egy csarnokban, arra kaptunk megbízatást, hogy összegyűljünk.
Kereszténnyé válásunk része, hogy egy családba tartozzunk más hívő testvérekkel. Szolgáljunk és működjünk együtt a közösséggel, mely úgy válik erőssé, ha minden tag hozzáteszi a magáét tehetsége és lehetőségei szerint. Szeretetre és jótettekre tudjuk buzdítani egymást.
Még elemista koromban kezdtem templomba járni. Szüleim mindig magukkal vittek, ha nyitva volt az épület, vasárnap reggel, vasárnap este, szerda este. Ha evangelizátor vagy misszionárius érkezett, mi mindig ott voltunk.
Előfordult, hogy betegnek tettettem magam, inkább maradtam volna otthon a tévé előtt. De legtöbbször szívesen mentem Isten házába. Hálás vagyok szüleimnek, hogy belém nevelték a templomba járás jó, hasznos, áldott szokását.
Ahogy Urunk visszaérkezésének napja közeledik, járjunk össze egyre szorgalmasabban. Mivel a mennyországban egyetlen Egyházzá egyesülünk, jó, ha már itt a földön ezen dolgozunk.
Elhatárolódva a többiektől nem tudunk teljes keresztény életet élni.
Szükségünk van egymásra. Ha egyikünk gyenge, a másik ereje segít. Egy testbe, egyházba egyesülve hűek tudunk maradni Istenhez és Igéjéhez. „Legyen gombunk” rá, hogy ne hanyagoljuk el az összejöveteleket.
 


Uram, köszönöm, hogy belehelyeztél a hívők családjába, melyet egyháznak nevezünk. Segíts, hogy aktív tagja legyek a helyi közösségnek. Tudjak áldás lenni, vigasztaljam és bátorítsam azt, akinek hittestvéreim közül szüksége van rá. Jézus nevében, Ámen.

(Arlene Pellicane: Why We Gather, Encouragement for today, 2017.07.07.www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)