Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (2) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent2015 (1) Aggódás (16) ajándék (10) Alapítvány (4) alázatosság (3) alkalmatlanság (1) Anyák napja (2) Anyáknapja (6) átadás (9) barátság (13) bátorítás (26) bátorság (2) Békesség (20) belső békesség (7) belső viharok (13) beszéd (3) Biblia olvasás (6) Bizalom (49) bizonyosság (1) bizonyságtétel (11) biztatás (1) böjt (1) bölcsesség (10) Bűnbocsánat (5) céltudatos élet (3) család (3) csalódások (4) Csendes percek (1748) csüggedés (11) Depresszió (9) dicsőítés (15) Döntések (9) Egy misszionárius naplójából (14) egyedül (1) együttérzés (10) elengedés (1) életöröm (6) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) előítélet (2) Emberekről van szó (14) Emlékezés (2) engedelmesség (6) erő (9) fájdalom (7) fáradtság (2) feladat (10) félelem (6) feltámadás (3) feltöltődés (6) Filmajánló (4) fogadalmak (1) Főoldal (152) Galéria (39) gondolataink irányítása (4) Gondolatok (40) gondoskodás (1) gondviselés (13) gyász (1) gyengeségek (2) Gyermeknevelés (17) Gyógyulás (7) győzelem (3) hála (7) hálaadás (7) harag (1) harc (5) házasság (22) hit (32) hozzáállás (3) Húsvét (3) hűség (7) identitásunk (5) időbeosztás (6) igazság (8) Igehirdetés (38) Igevers (4) Ima (37) imádság (12) Immánuel (1) irgalom (7) irigység (1) Isten ajándéka (7) Isten ereje (4) Isten gondoskodása (5) Isten hűsége (25) Isten időzítése (2) Isten keresés (2) Isten követése (7) Isten munkálkodása (2) Isten neve (5) Isten szeretete (62) Isten terve (11) Isten tudja (1) Isten válasza (17) Isten védelme (17) Isten vezetése (43) Istenen lévő tekintet (2) Istennel töltött idő (13) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (1) Jézus áldozata (10) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (2) Jézus követése (31) Jézus szeretete (5) jóság (2) jövő (1) kapcsolatok (21) karácsony (2) Kegyelem (21) keresés (1) kételkedés (5) kétségbeesés (1) kevélység (1) kiégés (1) kísértés (9) kitartás (8) konfliktusok kezelése (4) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) Krisztus követése (4) kritika (1) kudarc (1) küzdelem (10) lehetetlen (1) magány (6) magvetés (1) margóra (1) megbízatás (2) megbocsátás (8) megelégedettség (7) megismerés (6) Megpróbáltatás (20) megtèrès (3) megváltás (5) megváltást (1) mint Jézus (1) misszió (1) neheztelés (1) nyugalom (7) nyugtalanság (2) odafigyelés (3) odaszánás (2) olvasói gondolatok (14) otthon békéje (1) öltözet (2) önértékelés (28) önvizsgálat (11) örök élet (6) összetöretés (1) Pásztor (1) pihenés (2) prioritások (2) próba (2) Receptek (4) Remény (21) sóvárgás (4) stresszkezelés (3) szabadság (7) szavaink ereje (1) szégyen (1) szelídség (3) Szentlélek (3) szépség (4) szerelem (2) szeretet (31) szeretve élni (1) szolgálat (15) teherhordozás (2) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (1) türelem (8) új év (2) ünnep (6) valentin nap (1) változás (14) várakozás (12) vendégfogadás (2) Versek (37) veszteség (1) video (5) Vigasz (6)

2017. július 20., csütörtök

Meghívót kaptál

„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” Róm 5,3-5

A hűtőm eleje tele van meghívókkal. Egyik egy kisbaba születésének megünneplésére hív. Egy másik esküvőre. A harmadik születésnapi mulatságra. Nem tudok mindenhova elmenni, de jól esik, hogy valaki rám gondolt, mialatt szervezte a számára fontos eseményt.
Nemrég kaptam egy másik meghívót. Nincs kirakva a hűtőre. A naptáramban sem szerepel. Muszáj részt vennem, pedig nem akarok jelen lenni. Ugyanakkor tudom, Valaki rám gondol közben.
Huszonöt éve mellrákot állapítottak meg nálam. Nehéz időszak volt, de drágakövek is előbukkantak közben. Megtapasztaltam a barátság értékét. Megtanultam, mi számít, mi nem. Az emberek kerültek figyelmem középpontjába. Krisztus volt a támaszom.
Nemrég megtudtam, hogy a lányomnak mellrákja van. Épp úton voltam a repülőtérre, mikor a hír érkezett. Kerestem egy üres helyiséget a fürdőben, és addig zokogtam, míg elapadtak a könnyeim.
Ne megint, Uram.
Igaz, hogy hálás vagyok mindazért, amit annak idején megtanultam, de nincs anya, aki ilyen megpróbáltatást kívánna a gyermekének.
Alapigénk, a Róm 5 szolgált vigasztalásul.
Pál apostol itt meghívja valamire a római egyházat. Ha felületesen olvassuk, a meghívás szenvedésre szól, pedig nem így van. Valójában azt akarja, hogy megtapasztalják a hit örömét a megpróbáltatásban.

A szenvedésből türelem fakad.
Pál nem tagadja a szenvedés valóságát, de felhívja figyelmünket, hogy a szenvedés meg tud erősíteni. Két évtizeddel ezelőtt fogalmam sem volt, mennyire erős vagyok, Isten viszont tudott róla.
Ahogy a váróteremben ültem a lányommal, átkaroltam a vállát, de tudtam, hogy a Mennyei Atya is átölelve tartja. A lányom már erős, és ezt a hitének köszönheti. Mialatt végigéli ezt a megpróbáltatást, sok mindent fel fog még fedezni arról a nőről, akinek Isten megalkotta.

A türelemből kipróbált erény.
A kipróbáltság erénye megfizethetetlen, kemény kövek végzik a csiszolását. Azzá válunk, amivé lennünk kell, amilyennek Isten ismer minket. Ez az erény túlnő a megpróbáltatáson, bölcsesség, éleslátás, bátorság jellemzi.

A kipróbált erényből reménység.
A Jézussal viselt szenvedés alatt tekintetünk Rá, a Belé vetett reményre fókuszál. Ahogy lányomat kísérem az úton, fura, hogy kívül vagyok. Minden hajdani érzést újraélek, és minden még nehezebb, mert az én drága kislányom éli most át.
Egy dolgot biztosan tudok: Jézus végig vele lesz, és szelíden fogja tanítani. Azt kérem, hogy kislányom új fényben lássa meg a hit nyújtotta reménységet, amire ígéretet kaptunk a váratlan megpróbáltatások idejére.

A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiárad szívünkbe az Isten szeretete.
Amiben 25 éve támaszt leltem, most is érvényes. Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Szeret engem. Szeret téged. Szeretete bőségesen árad megpróbáltatások idején.

Mire szól hát meghívásunk a megpróbáltatásban?
A hűtőre és a naptárba új meghívók kerültek, mióta ezt az új utat járom a lányommal. Elhozni az unokákat ekkor, orvoshoz menni akkor, együtt imádkozás a lányomért egy másik alkalommal.
De az igazi meghívást anyai szívem őrzi, és imádkozom, hogy a lányom is megkapja: örömre szól, mert Isten szeretete még a legnehezebb időszakokon is átsegít.
Ezt a meghívást elfogadom, és az Úrba vetem bizalmamat.


Mennyei Atyám! Én ezt nem kértem, nem akartam, de tudom, hogy itt is velem vagy, és azokkal, akiket szeretek. Te vagy Kősziklám és Pajzsom, Benned biztonságban vagyok. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: You are Invited, Encouragement for today, 2017.07.13., www.proverbs31.org., kép:pinterest, fordítás:eszmelkedesek.blogspot

2017. július 19., szerda

Akár koszos edények között is

„Legyetek egymás iránt vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.… Ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” 1Pt 4,9-10.11b


Stella és a férje több mint 60 éve szolgálnak misszionáriusként, rengeteg embert vezettek el Krisztushoz. Amikor meglátogattam Stellát, már túl volt a nyolcvanon, de még mindig szolgált. Az a megtiszteltetés ért, hogy egy barátnőmmel, Shelivel együtt egy hétig segíthettünk neki szolgálatában.
30 órás út után, késő este érkeztünk meg Stella lakhelyére, Takamatsuba, Japánban. Kedvesen bevezetett a konyhába, meleg vacsorával kínált, majd imádkozott értünk, mielőtt lefeküdtünk.
Másnap még alig kelt fel a nap, már ott ültünk a konyhában egy kiadós reggeli mellett.
Stella konyhája zsúfolásig tele volt régi és újabb edényekkel, eszközökkel, a bőséges reggelink előkészítéséhez használt edények tornyosultak a mosogatóban – a hangulat mégis barátságos, otthonos volt. Meghatódtam, mialatt Stella és a férje felolvastak a Szentírásból, és bátorságot öntöttek belénk. Krisztus szeretete szétáradt, és elborított engem.
A reggeli után Stella azonnal újra főzni kezdett. Ezennel száz nővendég számára. Kibérelt egy előadótermet, és meghívta az ismerőseit, egy Amerikából érkezett előadóval és ebéddel csábítva őket. Főztünk, majd megterítettük az asztalokat, a vendégek megérkeztek, és Stella az előadói emelvényhez invitált. Az egész rendezvénnyel az volt a célja, hogy a jelenlévők kedvet kapjanak, és vasárnap eljöjjenek az istentiszteletre. Sokan így is tettek!
Ebéd után hazafelé a kocsiban Stella közölte, hogy egy csomó vendéget hívott a jelenlévők közül vacsorára. Fogalmam sem volt, hogy fogunk a délelőtti előkészületek után otthon hagyott romhalmazon úrrá lenni, és még vacsorát is főzni egy csomó embernek! Képtelenség! De Stellán semmi feszültséget nem láttam. Mintha nem érdekelné. Tele volt energiával mindattól, amit az Úr tett az ebéddel egybekötött rendezvényen.
Hányszor előfordult, hogy jobban izgatott, hogy néz ki a konyhám, mint az, hogy hogyan szolgálhatom a vendégeimet. Idegesített, ha kicsi volt a hely, vagy ha nagy volt a rendetlenség. Mélyen hatott rám, ahogy ez az asszony mintha észre sem vette volna a mosatlan edényeket. Nem hagyta, hogy a fel nem törölt konyhapadló megakadályozza a szolgálatban. Gyönyörűen megterítette az asztalt, és kedvesen fogadta a vendégeit. Férjével együtt hangosan imádkoztak, olvastak a Szentírásból. A szívek meglágyultak.
Eltelt pár év Japánbeli látogatásom óta, de Stella mindig eszembe jut, mikor vendégfogadásra készülök. Élete során több ezer embert látott vendégül az asztalánál, és sokan jutottak el Jézushoz általa. Szolgálata nem függött a patyolattisztaságtól a konyhában. Valójában mindig nagy rendetlenség volt nála. Ám valahányszor Isten megnyitotta a lehetőség egy kapuját, Stella kész volt belépni rajta.
Szeretnék úgy szolgálni, ahogy ő. Szolgálata tükrözi azt, amiről Pál apostol ír mai alapigénkben: „az Istentől kapott erővel végzi”. Szeretném, ha jobban tudnék vágyni arra, hogy Jézushoz közelebb vigyem az embereket, mint arra, hogy tisztaság és rend legyen a konyhámban.
Istent inkább foglalkoztatja, hogy mi zajlik az emberekben, akik a házunkban járnak, mint a ház állapota. Misszionárius barátnőm megtanított rá, hogy mosatlan edények halmai fölött is meg lehet osztani másokkal Isten szeretetét, vendégszerető házigazdaként így is szemléltethetjük Isten személyiségét.


Uram, mutasd meg, hogyan használhatom mások szolgálatára a forrásokat, melyekkel rendelkezem, melyeket kaptam Tőled. Segíts, hogy az emberekkel törődjem inkább, mint a tárgyi környezetemmel, például a mosogatnivalóval. Jézus nevében, Ámen.

(Sharon Glasgow: Even in the Midst of Dirty Dishes, Encouragement for today, 2015.06.29., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. július 18., kedd

Kérlek, szólj közbe

„Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.” Zsolt 19,9


Nem tudom, nem azért szalasztjuk-e el a legjobb alkalmakat a bizonyságtevésre mi, keresztények, mert mindig rohanunk valahová.
Nemrég történt. Minden gondolatomat lefoglalták előttem álló tennivalóim.
Mialatt a stoplámpánál álltam, felhívott egy ismerősöm, és panaszkodni kezdett, hogy a fia reggel otthon felejtette az uzsonnáját és az iskolai egyenruhához tartozó övet. Ismerősöm hiába próbálta hívni a férjét, aki iskolába vitte a gyereket. Ő maga egy újszülöttel volt otthon, nyűgösen az álmatlan éjszaka után. Ez az egész tehetetlenség nagyon nyomasztóan hatott rá.
Biztos kap a gyerek ennivalót a barátaitól, akik meg fogják osztani vele a maguk uzsonnáját, de az öv, az nehezebb dió. Amikor észreveszik, hogy nincs öv a gyereken, fel fogják őt hívni, hogy vigye be. Kocsival 20 perc az út az iskoláig.
Ahogy ültem a lámpánál, és hallgattam panaszkodását, jobbra fordítottam a fejem, mert tudtam, ott van egy áruház. Ahol öv is kapható meg ennivaló is.
Döntenem kellett: van módom segíteni? Igen, tudnék segíteni, ha az előttem álló tennivalókat kicsit átcsoportosítanám. Akarok segíteni? Az ismerős nem kért tőlem segítséget, örült, hogy valakinek elmondhatja a bajait, viszont tudtam, mekkora kő esne le a szívéről, ha segítenék.
Ma nem fogom hagyni, hogy betervezett dolgaim fontosabbak legyenek, mint a fölülről érkező jelzés, mely megzavarja elképzelt programomat. Így hát segítettem.
Nem tudhatom biztosan, de szerintem az ismerősöm Jézustól kért segítséget. Nehéz fél éjszakát fenn lenni egy ébren lévő kisbaba miatt. Nehéz rátalálni egy új ritmusra, mikor valamiért az élet addigi rendje megváltozik a családban. Nehéz segítséget kérni, mikor tudod, hogy mindenki rohan a maga dolga után, és utálod megzavarni őket.
Elismerem, feladatorientált ember vagyok, nem vágyom arra, hogy megzavarják eltervezett programomat.
De ott, a jelzőlámpánál felismertem a szünettartás erejét. Csak addig tartani szünetet, hogy Jézusnak legyen ideje megkocogtatni a szívemet, és megkérdezni: „Meg tudod tenni? Meg akarod tenni? Ne úgy fogadd, mint egy kellemetlen, zavaró tényezőt, hanem mintha a mai napon ez lenne a legfontosabb feladatod.”
A Biblia azt tanítja, hogy az egyik legfontosabb parancs a szeretet parancsa. Amikor szeretünk másokat, Jézus üzenetét keltjük életre. És mit mond a 19. zsoltár 9. verse? „Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.”
Ó, hányszor elszalasztottam a szünettartás örömét, amikor Jézusért élhettem, szerethettem, világíthattam volna! Attól félek, jóval többször megtörtént, mint amit szívesen elismerek.
De nem akarok beleragadni a sajnálkozásba, hogy mennyit mulasztottam. Inkább úgy tekintek erre a felismerésre, mint egy ébresztő jeladásra. Szellősebbé fogom tenni a programomat, hogy Istennek lehetősége legyen teletűzdelni szeretetalkalmakkal.


Uram, kérlek, segíts, hogy ma is megálljak, és tudatosítsam magamban újra, hogy a bizonyságtétel legtökéletesebb formája, ha egyszerűen készen állok mások szeretésére. Mutasd meg, hol van alkalmam szeretni. Tégy bátorrá, hogy el tudjak térni gondosan megtervezett programomtól. Használj fel, hogy válaszod lehessek ma is valaki imájára. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Please Interrupt Me Encouragement for Today, 2015. június 11.,
www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest

2017. július 17., hétfő

Bizonyosság

Járuljunk azért Istenhez igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel.

(Zsidókhoz írt levél 10:22)




Milyen csodálatos dolog lehet a hit teljes bizonyosságában élni! Egy érett, és sokat megélt hitet megtapasztalni. Egy olyan hitet, mely lelki betekintést nyújt a lelki valóságba, segítve bennünket, hogy biztosabbak legyünk a nem látható dolgokban.


A Puritán hívők úgy gondolták, hogy a teljes bizonyosság hitét azok a keresztények tapasztalják meg, akik nagy megpróbáltatáson, és nehézségeken mennek keresztül. Mert az állhatatosságban és kitartásban a Lélek üdvbizonyossággal ajándékoz meg bennünket, a hitünk egy új szintre jut, és erőről erőre kapunk életutunkon. Lelki látásunk tisztul, és fogékonyabbá válunk a mennyei dolgok iránt.


A legnagyobb dolog amit kaptam a tolószékemtől, az a hitem mélyebb bizonyossága. Próbáim idején megerősödtem a lelki valóságok mély gazdagságában. A Lélek meggyőzött arról, hogy minden, és tényleg minden dolog együtt munkálkodik a jó érdekében. Bizonyosságát nyertem annak a ténynek, hogy soha sem vagyok egyedül, és a Menny valóság. Tudom, hogy a legapróbb dolgot, amit tettem Krisztus nevében, az Ő fenséges dicsőségét szolgálja. Így tapasztalom meg a hit bizonyosságát az életemben.

Lehet, hogy a próbáid és a szenvedéseiden keresztül Isten épp a fenti igeverset alkalmazza az életedben. A nehézségekben egyre inkább Istenhez húzódhatsz. A bensőd megfontoltabbá válhat. A hited egyre inkább megerősödhet a csodálatos lelki valóságokban. Ne feledd: a hit a remélt dolgokról való meggyőződés!

Atyám, köszönöm, hogy megadtad nekem az üdvbizonyosság ajándékát, de ezen felül még más, lelki valóságokról is meg szeretnék győződni. A próbáimban Benned bízom, köszönöm, hogy lelki látásomat tisztogatod, és egyre inkább fogékonyabbá teszel a mennyei dolgok iránt.




(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Assurance, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ fotó:pinterest.com)

2017. július 16., vasárnap

Neked is elszunnyadó hit-szindrómád van?

„Maradjatok énbennem, és én tibennetek.” 

(János 15,4A)



Hat éves lehettem, első osztályos, amikor először voltam autósmoziban. Azon az éjszakán a levetített mozgóképek nemcsak érdekesek voltak, de hatalmasak is. A Godzilla és a Csillagok háborúja dupla előadásban! Igazi ritkaság volt ez a mi kis családunkban. Öt gyerekkel és egy iskolai titkár fizetésével a mozizás nálunk luxusszámba ment.

Az este emlékei ködösek már, de néhány dologra tisztán emlékszem. Lenyugodott már a nap, amikor a Godzilla kezdődött. Apu elment pattogatott kukoricáért, míg anyu leterített egy pokrócot, és a három kicsinek segített elérni a legelőnyösebb helyet a nagy műsorra: a kombink tetejét. Kipárnáztuk a tetőt, és úgy fészkeltük be oda magunkat, mint azok a fura óriások a vászonra.

Mire ez az óriásos dolog befejeződött – ami nem túlságosan volt ijesztő számomra –, teljesen hozzánőttem a kispárnámhoz, és hason fekve, lábammal a levegőben kalimpálva meredtem a vászonra. Készen álltam, hogy velem legyen az erő. Kész voltam megtapasztalni a jóképű hősökkel, furcsa lényekkel, zajos robotokkal és egy bátor, gyönyörű hercegnővel megfűszerezett izgalmas kalandot egy messzi, messzi galaxisban.

És izgalmam az egekig ért, amint a film elkezdődött, és felcsendült a zene.

Óh, az a zene!

A Csillagok háborújának főcímdala behatolt szívem minden egyes zugába, és lelkesedésemet visszafogott izgalommal keverte. Tam-tam-tam-tamtatam-tamtatam, tam-tam-tam-tamtatam-tamtatam, tam-tara-tararam, tamtam-tara-tararam, tam-tamtatam-tamtatam-tamtataaaam… Egy nagy gyerek voltam kombink tetején, a filmet bámulva, és még pattogatott kukoricánk is volt, igazi mozis popcorn… amit amúgy az idősebb bátyám fel is zabált.

Ahogy felforrósodott a csata a sötét és a jó oldal között, megismerhettem az összes szereplőt: Luke Skywalker, Leia hercegnő, Han Solo, Chewbacca, C3PO, R2D2 és természetesen a fő-fő gonosz, Darth Veder.


Éééééés akkor elaludtam.

Lemaradtam a film nagy részéről.

Arra ébredtem, ahogy anyu kér, másszak le a tetőről, mert ideje hazamenni.

Neeeeeeeeeee!

Azóta is hatása alatt vagyok ennek az elszunnyadás-mizériának. Hogyan szunyókálhattam el egész hatéves létem lehető legizgalmasabb estéjén? Szívemet mély csalódással telve vittem haza. Ott voltam, az autósmoziban, de bizony a filmről lemaradtam.

Tyűh…

Tudod, nem feltétlen kellenek álmosító rémképek az elalváshoz a csoda kellős közepén. Néha az Úrral való vibráló kapcsolat közepette szunnyadok el, mert ellustulok, túl fáradt vagyok, vagy túl elfoglalt az imádkozáshoz. Túl kényelmessé válok az elszunnyadó hitemmel, és csak szundikálok, és szundikálok, és szundikálok, amíg a Bibliám teljesen beporosodik. Zaklatottá válok ezen dolgaim miatt, amik így idővel elhervadnak, mint a virágok, és kiégnek, mint a fű. A lelkem csak ásítozik, pizsamában és bolyhos papucsban szaladgál körbe-körbe a városban.


Te is voltál már így? Csatlakozz ma hozzám lélekben az elszunnyadó hit ellen!

Jézus azt akarja, hogy folyamatosan legyünk Vele kapcsolatban. Hogy Őbenne maradjunk. Önteltségük miatt szólította fel a laodikeiai gyülekezetet is a Jelenések könyvének harmadik részében, és hozzánk is kiált, hogy langyosságunk vibráló, izzó hitté váljon, hogy életünk az Ő dicsőségével teljen meg. És Ő kiárasztja kegyelmét, még ránk, szunnyadó hitű lányokra is. „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3,19-20)

A csoda minden apró cseppjét akarom, amit kifacsarhatok ebből a napból – ami csak akkor történhet meg, ha kapcsolatba lépek Jézussal. Olyan hitet akarok, ami szélesre nyílik, és teljesen éber az Úr dicsőségére. Velem tartasz?

Mennyei Atyám, kérlek, bocsáss meg, amikor elszunnyadok a Te dicsőséges közelségedben. Köszönöm, hogy az újjáépítés és a kapcsolattartás Istene vagy. Köszönöm az Igédet és jóságodat, ami bűnbánatra vezet. Segíts, Uram, hogy teljesen élénk legyek a Te szeretetedre, és vezess ma engem!

Jézus nevében, ámen.






forrás: http://www.girlfriendsingod.com/do-you-struggle-with-sleepy-faith-syndrome//
Gwen Smith
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com
Fordítás: Kiss Erzsébet Janka
Fotó: Pinterest.com

2017. július 15., szombat

Megütöd a mércét

"Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják."

(2Kor 10,12)


Szoktad magad másokhoz hasonlítgatni, és ilyenkor úgy érzed, nem ütöd meg a mércét? Úgy látod, kevésbé vagy csinos, okos, vonzó, vagy mondjuk kevésbé mély a hited?


Olyan könnyen esünk abba tévedésbe, hogy ha tudásunk vagy ingóságunk több lenne, nagyobb biztonságban élhetnénk. Pedig az igazság az, hogy a hiány érzésével azok is küzdenek, akiknek „mindenük megvan”. A biblia egy olyan nő történetével kezdődik, akinek mindene megvolt, de ez nem volt elég neki.


Éva mindent megkapott azzal, hogy Isten gyermeke, a Teremtés úrnője lehetett. Megadta neki Isten minden nő vágyát: gyöngédséget, szépséget, biztonságot, fontosnak tudhatta magát, életének értelme volt. A Sátánnak mégis sikerült elbizonytalanítania Évát azzal, hogy tekintetét elfordítva arról, amije volt, arra irányította, ami nem volt az övé.


Ugye, ismerjük ezt a jelenséget? Hányszor hallottam én is a Sátán suttogását: nem elég, amid van, nem elég, amilyen vagy… Olvasás közben (1Móz2) megértettem, hogy a Sátán kérdései el akarták bizonytalanítani Évát, a kételkedés magjait akarták elültetni a szívébe. A Sátán azt akarta, hogy ne bízzon Istenben, és ne bízzon önmagában.


Az ellenség suttogása arra irányult, hogy Éva többet akarjon, önbizalmát Isten gondoskodásán kívüli forrásból növelje. A Sátán meggyőzte, hogy valami hiányzik az életéből, és hogy a tiltott gyümölcs Istenhez tenné hasonlóvá.


Oktalan összehasonlítás, de minden összehasonlítás az. Mégis mindig ezt tesszük. Bárcsak olyan lennék, mint ő… Olyan házam, olyan férjem, olyan munkám lenne. Bárcsak úgy viselkednének a gyermekeim, mint az övéi. Bárcsak… és akkor fontosnak érezhetném magam, elégedett lennék.


Pál apostol figyelmeztet, hogy oktalan dolog önmagunk méricskélése. Az összehasonlítgatás miatt mindig úgy érezzük, nem ütjük meg a mércét. Egyre többet akarunk, és sosem leszünk elégedettek.


Bárcsak Éva arra figyelt volna, ami volt és amije volt Isten gyermekeként. Bárcsak mi is ezt tennénk.
A Sátán arra ösztökél, hogy hibáinkra figyeljünk, hogy ettől úgy érezzük, nem vagyunk elég jók, aztán abban éljük fel energiánkat, hogy leplezni próbáljuk azt, amiben úgy érezzük, alulmaradtunk. De nem törvényszerű, hogy kövessük sugalmazásait. Vegyük észre hazugságait, győzzük le a kísértőt igazsággal, koncentráljunk Istenre, aki elfogad, biztonságot ad és fontosnak tart. Majd köszönjük meg Neki a törődését, az ígéreteit, amikből megtanulhatjuk, mik vagyunk Benne:

Elfogad
Ef 1,3-8: Isten kiválasztott engem, és gyermekévé fogadott.
Kol 1,13-14: Megváltott, minden bűnömet megbocsátotta.
Kol 2,9-10: Krisztusban teljes vagyok.


Biztonságban vagyokRóm 8,28: Isten minden körülményt a javamra fordít.
Róm 8,31-39: Semmi nem választhat el Isten szeretetétől.
Fil 1,6: Biztosra vehetem, hogy Isten véghezviszi bennem a jót, amit elkezdett.


Fontos vagyokEf 2,10: Isten alkotása vagyok.
Ef 3,12: Bátran és teljes bizalommal közeledhetek Istenhez.
Filippi 4,13: Mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít engem.


Uram, köszönöm Neked, hogy Krisztusban elfogadsz, biztonságban tartasz, és fontos vagyok. Mikor kísértést érzek, hogy gondviseléseden és ígéreteiden kívül keressem az önbizalmat, a biztonságomat, mutass rá a Sátán hazugságaira, segíts ellenállnom a kísértésnek, és szilárdan kitartanom a hitemben. Emlékeztess rá, hogy önbizalmam Krisztusból ered, semmit sem tulajdoníthatok magamnak, ami vagyok, Általa vagyok. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Encouragement for today, 2011.07.27. Renee Swope www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2011_10_01_archive.html)

2017. július 14., péntek

Reményhordozás

„Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened.” Iz 52,7

Két kenyai lelkipásztorral álltam a mezőn hosszú vándorlás után.
Öt napon át jártunk kunyhóról kunyhóra Jézus életet adó üzenetét hordozva. Imádkoztunk, meghallgattuk őket, és én sírtam a hihetetlen nyomor láttán.
A rövid együtt töltött idő alatt ezek a lelkipásztorok új értelmet adtak a bátorság szónak számomra, a szenvedélynek, mellyel az Úr üzenetét hordozzák. Előfordul, hogy 30 mérföldet gyalogolnak, hogy egyetlen családdal megosszák Jézus örömhírét.
Én meg 30 métert sem teszek meg, hogy köszönjek szomszédomnak, akinek ugyanakkora szüksége lenne Istenre.
Igen, ezek az emberek az Izaiás 52,7 élő példái: „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: ’Uralkodik a te Istened’.”
A bibliai kommentárok szerint az itt említett hírvivő örömhírt vitt a régóta fogságban élő zsidóknak. Már messziről látni lehetett, ahogy a dombokon fut feléjük. Csodálatos öröm és remény hírét hozta: szabadok lettek! Megszabadultak a kötelékektől, megszabadultak a kétségbeeséstől.
Van egy másik üzenet is, amit ez a hírvivő hordozott minden embernek, a régieknek éppúgy, mint a maiaknak: a közelgő Messiásnak, Jézusnak az örömhírét. Az ő születésének, halálának és feltámadásának örömhírét. A reményt, mely kisgyermekként jött a világra, férfiként halt meg, és örökéletet biztosító Megváltóként támadt fel. Ugyanazt a hírt, amit a két lelkipásztor hordozott Kenya poros útjain kunyhóról kunyhóra.
Hazatértem után még napokig lefoglalta gondolataimat a két lelkipásztor szenvedélyes munkája. Ez hívta életre meggyőződésemet, hogy Isten Igéjének hirdetése a hivatásom – nem csak más országok népe felé, hanem a körülöttem élőknek.
Sokat tanultam kenyai barátaimtól. Lehet, hogy nem gyalogolok mérföldeken át, de el tudok jutni a város túloldalára a hajléktalanokhoz. Át tudok menni az út másik oldalán lakó ismerőshöz, hogy elmondjam neki, Jézus ki tudja szabadítani az aggódás fogságából. És közvetíteni tudom a békességet, amire annyira vágynak az emberek.
Hetek, hónapok, majd évek múltak el kenyai kirándulásom óta, de velem maradt a mérföldeken át gyalogló lelkipásztorok emléke, akik meg akarják osztani másokkal az Úr jó hírét. Ez az emlék sarkall továbbra is, hogy kimozduljak megszokott életrendemből, és legyek örömhírt hordozó, ahogy az Izaiás 52,7 írja.
Velem tartasz?


Az élet nehéz, de Te jó vagy, Uram. Gyújtsd meg lelkemben a szenvedély lángját, mellyel hirdetni tudom környezetemben békességed és megváltásod örömhírét. Ámen.


Nicki Koziarz: Bringing Hope, Encouragement for today, 2013.12.10., www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordítás:eszmélkedések.blogspot

2017. július 13., csütörtök

Amikor nem tetszik Isten forgatókönyve

„Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon próbáld fölismerni, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,5-6

Ha én dönthetnék, az élet forgatókönyvét néhány helyen átírtam volna. Annyi tragédia történt a környezetemben, a hozzám közel állók életében! Ha én volnék az író, több ponton változtattam volna a történeteken.
Szerencsére nem én vagyok a szerző, mert azok, akik mindazt átélték, most világszerte ezer és ezer nőre hatnak Isten szabadító erejéről szóló történeteikkel. Fájdalmuk céllá változott, nyomorúságuk misszióvá, a veszteségből reményt és újjáéledést hozó üzenet lett. Életükből újra meg újra tündöklő szikrák pattannak ki.
Útjuk sötét alagutakon vezetett át a fénybe.
Ha én dönthetnék?
Második gyermekem nem hagyott volna itt, mielőtt megszületett. Carol fia nem lenne börtönben. Linda lányának nem lenne béna mind a négy végtagja. Barbara lánya nem volna bipoláris depressziós. Patty 21 éves lánya nem lett volna autóbaleset áldozata. Jennifer férjének agyát nem pusztítanák daganatok.
A nehéz időszakok dicsőséges percekkel terhesek – olyan percek ezek, melyekben Isten terve készül megszületni azok életében, akik vállalják, hogy végigküzdik magukat a szenvedésen. Ne hagyjuk, hogy a keserűség és harag alkalmatlanná tegye lelkünket Isten ajándékainak befogadására.
A lelki sötétség elkerüléséhez mindenekelőtt állandó, hálatelt kommunikációra van szükség: Isten jelenlétének folytonos tudatosítására.
Miután elvégeztük az egyetemet, férjemmel Charlotte-ba költöztünk egy új vállalkozás kedvéért. De mikor már ott voltunk, a férfi, aki a társa lett volna az üzletben, meggondolta magát.
„Bocs, Steve. Más terveim vannak. Sok szerencsét, fiam.”
Nagyon el voltam keseredve. Őszintén szólva, szörnyen mérges voltam. Haragudtam a potenciális partnerre. Haragudtam Istenre. Imádkoztunk, böjtöltünk, úgy éreztük, ezen az úton vezet Isten. És most ott álltunk pénz nélkül, munka nélkül, diákhitel tartozással.
Három hónappal később kaptunk egy ajánlatot, ami sokkal jobb volt az előzőnél. Ef 3,20 a gyakorlatban: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erővel”.
De miért nem csinálta meg Isten elsőre? Miért nem vezetett egyenesen ehhez a második lehetőséghez, mikor annyit imádkoztunk és érdeklődtünk? Megtehette volna.
Őt bizony sokkal jobban izgatja jellemünk fejlődése, mint hogy kényelmes, ölünkbe hulló lehetőségekkel kényeztessen. C.S. Lewis mondta: „Ha azt gondolod, hogy a világot csak a mi boldogságunkért teremtették, kibírhatatlannak fogod tartani. Gondolj rá edzőteremként, fejlesztő szobaként, máris jobban érzed magad.”
Itt érkezünk el alapigénkhez: „Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon próbáld fölismerni, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,5-6).
Mindig mi vagyunk a diákok, és Ő a tanár. A megpróbáltatások szétfeszítik önelégültségünk gyenge burkát, és Isten csodáinak nyersanyagává válnak. Ezek a csodák váratlan tündöklő pillanatok az út során.
Bárcsak tudnánk bízni akkor is, ha a menny innenső oldalán nem értjük meg az élet minden fordulatát. Igazából ezt jelenti az Istenbe vetett bizalom. Ha Benne élünk, mozgunk és vagyunk, az élet sötét időszakai alkalmat adnak arra, hogy higgyük, Isten ismeri az utat, tudja a megfelelő időpontokat, nekünk csak Bele kell kapaszkodnunk.
Főleg, mivel még írja a történetet.


Atyám, köszönöm, hogy mindig tudod, mi a legjobb nekem, és aszerint cselekszel. Bocsásd meg, amikor nem bízom benned, amikor azt hiszem, nekem jobb megoldás jutott az eszembe. Tudom, hogy nagyszerű meglepetésekkel vársz, ha egyszerűen csak bízom Benned. Köszönöm, hogy a Tanítóm vagy. Segíts, hogy jeles tanuló legyek igazságodból. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jaynes: When You Don’t Like the Story God is Writing, Encouragement for today, 2017.07.11.www.proverbs31.org, kép:pinterest,, fordítás:eszmelkedesek.blogspot

2017. július 12., szerda

Amikor félek, hol van Isten?

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
Mégis te vagy a Szent, aki a trónon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.” Zsolt 22,2-4


Hason feküdtem, kétségbeesve ütöttem öklömmel a padlót.
Oly mély volt a fájdalmam, eszembe se jutott, hogy felébreszthetem 4 éves 9 hónapos ikreimet, akik a szomszédos szobában szunyókáltak. Ki akartam szakítani magam ebből a helyzetből, visszatérni a ruhahajtogatáshoz, a szétszórt játékok összeszedegetéséhez. De nem ment. Ott maradtam a földön borzalmas emlékek tengerében fuldokolva.
Fölvillant egy kép: egy fiú, kezében fegyver, tanárunk vérbe fagyva haldoklik az osztályterem padlóján. A tíz évvel ezelőtt történt szörnyűség mentális képei behatoltak fiatal feleség- és anya-énem valóságába, és újra meg újra kiváltották a poszttraumás stressz fojtogatását.
Bár szerettem Istent, bizalmamat Benne már jóval azelőtt elvesztettem. Inkább elviseltem a félelmet, mint hogy bízzak egy olyan Istenben, aki megengedi, hogy ilyesmik történjenek. De hiába töltöttem hosszú éveket azzal, hogy legyűrjem magamban a félelmet. A szörnyű jelenet, aminek gyermekként tanúja voltam, rettegést váltott ki bennem, és ez mindegyre felszínre tört. Együtt járt vele a kimerülés, mert mindent megtettem, hogy világomat és gyermekeim világát biztonságos hellyé tegyem.
A véget nem érő órák, mialatt igyekeztem szervezni, irányítani, védelmezni kis családom életét, megtörték testemet, lelkemet. Sérült személyiség voltam, a szétesés szélén.
Akkor ott, kiborulásom közepén, mint leheletnyi ihlet, beugrott egy ige. „Mégis te vagy a Szent…”
Nekünk, akik állandóan küzdünk a félelemmel, nincs is talán fontosabb szó a Bibliában, mint az, hogy: mégis.
A mégis azt jelent, hogy még nincs vége a történetnek.
A mégis azt jelenti, hogy mindjárt lapoznak egyet.
A mégis azt jelenti, hogy Isten másként látja.
Alapigénkben azt olvassuk, hogy Dávid úgy érezte, Isten távol van és érzéketlen, nem is figyel rá. Dávid pedig, akárcsak te vagy én, erős félelemmel küzdött. De ő mindennek ellenére egy erőteljes mégissel tudja folytatni. Egy nagy MÉGIS-sel: „Mégis te vagy a Szent…”
Egy dologban biztosak lehetünk: Isten sosem használja a félelem taktikáját, hogy szentté tegyen minket. Ő nem alacsonyodik le ilyen eszközökhöz. Ha viszont ez igaz, akkor nincs okunk pánikra. Ne aggódjunk attól, hogy a dolgok kifutottak Isten kezéből. Ne szorongjunk az ismeretlentől. Maradjon csak a nyugodt, bizalmas vallomás, hogy Isten most is szent.
És ebben a szentségben igazgatja az egész teremtett világot, benne téged, engem és szeretteinket.
Isten nem csak a nyugodt, békés dolgok Istene. Nem csak akkor Isten, mikor boldogságban, biztonságban élünk és vagyunk. Ő Isten a káoszban is. Isten a bíróságon, a sürgősségi osztályon, a váróteremben, a beszélőben.
Ő mindig szent. Most is.
Jöhet baj, de Isten mégis szent. Az Ő uralma leveszi rólunk a nyomást, hogy nekünk kell irányítanunk néha ijesztő körülményeinket, és kapaszkodnunk olyan dolgokba, amiktől jobb létet várunk. Isten jelentkezni fog, mikor itt az ideje, élhetünk hát félelem nélkül.
Bárcsak tudnánk akkor is, amikor túl nagy a nyomás, amikor a padlóra zuhanunk, vagy úgy érezzük, kihullott kezünkből a gyeplő, hogy Isten szent: nem téved, nem követ el hibát, mialatt a teremtett világot irányítja.


Istenem, túl sok mindentől félek. Túl nagy rajtam a nyomás, és ettől úgy érzem, nem tartod kézben a dolgokat. Te tudod legjobban, hányszor próbálom én magam megmenteni kis világomat. Sokszor túlszervezem gyermekeim és szeretteim életét, mert attól félek, nem vigyázol Rájuk. De bármilyen sötétnek tűnik a környezet, bármilyen rémisztőknek a gondjaim, Te szent vagy. Köszönöm Neked, hogy szent vagy, és ezért minden pillanatban gondot viselsz ránk, igazgatod dolgainkat. Szeretnék megpihenni ebben a biztos tudatban. Jézus nevében, Ámen.

(Susie Davis: Where’s God When I’m Afraid, Encouragement for today, 2015.05.27., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. július 11., kedd

Hozzátok ide

„Hozzátok ide.”



Mt 14,18
 
 
 
 

„Anyúúú,” kiáltotta kisfiam a dolgozószobából, ahol a matekleckéjén dolgozott, „nem tudom megcsinálniii!” 

Épp mosogattam a konyhában. „Ha nem megy,” kiáltottam vissza, „hozd ide!” 

Ahogy kimondtam, Isten suttogását hallottam a szavaim nyomában: „Hát nem ezt szoktam én is mondani neked?” 

Amikor kimerült vagy: „Ha nem megy, hozd ide.” 

Amikor dühös vagy: „Ha nem megy, hozd ide.” 

Amikor szenvedsz: „Ha nem megy, hozd ide.” 

Amikor nem tudsz dönteni: „Ha nem megy, hozd ide.” 

Kétezer évvel ezelőtt olyan helyzetbe kerültek a tanítványok, amit nem tudtak megoldani. Nem adhattak vacsorát 5000 éhes férfinak és ezek családjának. Ha elengedik őket, lemaradnak valami fontos tanításról. De nem volt pénzük, hogy ennivalót vegyenek ennyi embernek. 
Egy fiatal fiú jelentkezett, és felajánlotta, amije volt. Jézus odaszólt a tanítványoknak: „Hozzátok ide.” Vette a hitben felajánlott csekély kis ennivalót, és minden képzeletet felülmúlóan megsokszorozta. 
Erre van nekem is szükségem nap, mint nap. Amikor úgy tűnik, valamit nem tudok megoldani, veszem azt a kevéskét, amim van, és leteszem az Ő kezébe. Utána már csak félre kell állnom, és lesnem a csodát, ahogy alázatos felajánlásomat megsokszorozza. 

Ma épp mi nem megy? 
Neki kéne lendülni valaminek, amire Isten hív? 
Elkezdeni egy szolgálatot, amitől rettegsz? 
Kitartani a hiteltörlesztésben? 
Megbocsátani valakinek, aki megbántott? 

Egyet biztosan tudhatsz: nem tudod megcsinálni. Fogd hát, ami kis erőd van, és vidd oda Hozzá. Képzeld el, ahogy átnyújtod, mint a fiú a kenyeret és a halat. Aztán vonulj vissza, és figyelj. Készülj rá, hogy meg fogsz lepődni. 


Uram, dicsőítelek, mert mindig segítesz cipelni a terheket. Köszönöm, hogy mindig átveszed azt, ami nekem nem megy, s hatalmaddal, áldásoddal megoldasz mindent. Juttasd eszembe, amikor újra meg újra aggódom vagy félek, hogy fogjam meg, és vigyem hozzád a gondjaimat. Jézus nevében, Ámen. 
 
 
 


(Forrás: Encouragement for today, 2011.05.09. Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, www.eszmelkedesek.blogspot.com fotó:pinterest.com)