Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (4) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (1) Advent2015 (1) Advent2017 (12) aggodalom (1) Aggódás (20) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (4) alkalmatlanság (1) Anyák napja (2) Anyáknapja (6) átadás (9) barátság (13) bátorítás (28) bátorság (3) Békesség (22) belső békesség (11) belső viharok (16) beszéd (5) betegség (1) Biblia olvasás (9) Bizalom (52) bizonyosság (1) bizonyságtétel (15) biztatás (1) böjt (2) bölcsesség (15) Bűnbocsánat (7) céltudatos élet (4) család (3) csalódások (4) Csendes percek (1894) csendesség (2) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (1) dicsőítés (19) Döntések (11) Egy misszionárius naplójából (14) egyedül (2) együttérzés (10) elengedés (1) életöröm (6) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) előítélet (2) Emberekről van szó (14) Emlékezés (2) engedelmesség (6) erő (11) fájdalom (8) fáradtság (4) feladat (10) félelem (10) feltámadás (3) feltöltődés (8) Filmajánló (4) fogadalmak (1) Főoldal (152) Galéria (39) gondolataink irányítása (5) Gondolatok (40) gondoskodás (1) gondviselés (13) gyász (1) gyengeségek (2) Gyermeknevelés (23) Gyógyulás (9) győzelem (4) hála (9) hálaadás (8) harag (2) harc (5) házasság (24) hit (37) hozzáállás (3) Húsvét (3) hűség (8) identitásunk (7) időbeosztás (6) igazság (8) Igehirdetés (38) ígéretek (1) Igevers (4) Ima (40) imádság (13) Immánuel (2) irgalom (7) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (7) Isten ereje (7) Isten gondoskodása (11) Isten hűsége (29) Isten időzítése (2) Isten keresés (2) Isten követése (8) Isten lát (1) Isten munkálkodása (7) Isten neve (5) Isten szeretete (68) Isten terve (15) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (18) Isten vezetése (45) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (14) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (13) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (3) Jézus követése (32) Jézus szeretete (7) jóság (2) jövő (2) kapcsolatok (25) karácsony (2) kedvtelenség (1) Kegyelem (23) keresés (1) kételkedés (8) kétségbeesés (1) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (10) konfliktusok kezelése (4) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (11) Légy világosság (12) lehetetlen (1) magány (7) magvetés (2) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (10) megelégedettség (7) megismerés (6) Megpróbáltatás (26) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) mint Jézus (1) misszió (1) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (4) odaszánás (2) olvasói gondolatok (21) otthon békéje (1) öltözet (2) önértékelés (34) önvizsgálat (15) örök élet (8) összetöretés (1) Pásztor (1) pihenés (4) prioritások (2) próba (2) Receptek (4) Remény (24) sóvárgás (5) stresszkezelés (4) szabadság (7) számadás (1) szavaink ereje (1) szégyen (1) szelídség (3) Szentlélek (4) szépség (5) szerelem (2) szeretet (36) szeretve élni (2) szolgálat (18) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (2) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (9) új év (2) ünnep (6) valentin nap (1) változás (17) várakozás (13) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (6) Vigasz (6)

2017. december 12., kedd

Figyeljünk egymásra

"Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk."
(Zsidókhoz írt levél 10:24)


Egy csúnya, ápolatlan nő üldögélt tolószékében,  piszkos frottír köpenye gyűrötten tekeredett köré. Haja kócos volt, fogai hiányoztak. Az idősek otthonába belépő látogatók zöme, azonnal jobbra fordult a folyosón, hogy elkerülje a nénit. Barátnőim, Bev és Carolyn, azonban egyenesen felé igyekeztek.

Amint Bev közeledett hozzá, arra számított, hogy a hóbortosnak tűnő asszony bántó megjegyzéssel fogadja majd. Ehelyett az idős hölgy elmosolyodott, és így szólt: "Ó, édeseim, milyen jól áll rajtatok a színes pulóver! És milyen kedvesek vagytok, hogy eljöttetek meglátogatni bennünket! Köszönjük!"

Bev később elmesélte nekem, hogy az idős hölgy társaságában teljesen felszabadult, értékesnek és gyönyörűnek érezte magát. Azért mentek, hogy az otthon lakóit felvidítsák, és ehelyett ők töltődtek fel, mert ez a néni gyakorlatban megélte a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetének a 24. versét. Lehet, hogy csak egy mosolyt és egy rövid köszöntést tudott felajánlani, de ezzel nagy hatást gyakorolt nemcsak környezetének életére, hanem az emberek felé irányuló hozzáállására is.

Amikor az egymásra való odafigyelésről beszélünk, ne gondoljuk különleges, nagy tettekre, csupán arra, hogy a mindennapjainkat figyelemmel éljük meg. Olyan mindennapi dolgok, mint egy mosoly, egy köszöntés, nem csak másoknak jelenthet sokat, hanem sokszor észrevétlenül is Istent szolgáljuk általuk. A legapróbbnak tűnő dolgok, mint például az ajtó gyengéd becsukása, a csendes jövés-menésünk, vagy a halk szavunk az egymásra való kölcsönös odafigyelést jelenthetik.

Úr Jézus, a földi életed során bemutattad nekünk az egymásra való odafigyelés művészetét. Segíts, hogy a mai napon az életemen keresztül én is megélhessem azt. Segíts kérlek, hogy valaki terhén könnyíthessek, és megtaláljam a módját, hogy valakinek a gondjain enyhíthessek. Kérlek segíts, hogy  kedvesen tudjak a környezetem felé odafordulni, és aprónak tűnő óhajokat, kívánságokat pedig teljesíteni tudjam. Így szeretném a gyakorlatban megélni a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetének 24. versét.





(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Considering Others,
http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ kép:pinterest.com




12. nap Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra – Meghívás

Hívj meg egy barátodat, munkatársadat, szomszédodat a gyülekezeti programotokra. Az internet világában nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy a meghívókat továbbítani tudjuk ismerőseinknek. A statisztikák szerint, kb. a 8. meghívást fogadják el az emberek, amikor gyülekezeti eseményről van szó. Arra azonban vigyázz, hogy ez az invitálás szeretetteljes legyen, ne tűnjön fárasztó, erőltetett elvárásnak.

Olvasd el: Apostolok cselekedetei 14:27, Máté evangéliumának 5:15,16., Márk evangéliumának 8:35., Máté evangéliumának 28:19-20. verseit.

Imádkozz alkalmakért, amikor lehetőséged adódik arra, hogy meghívj embereket a gyülekezetedbe. Valószínűleg, a gondolataidban már ott vannak ezek az ismerősök, kérd Istent, hogy Isten készítse elő szívüket az invitálásod elfogadására.







(crosswalk.com, fotó: http://meghivo-neked.blogspot.hu)

2017. december 11., hétfő

11. nap Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra – Kreativitás

Isten, a mi alkotónk, kreatívnak teremtett bennünket. Készíts valamit a mai napon, legyen az egy papírból vágott hópihe, egy adag mézeskalács, egy vers, vagy egy kézzel írott levél egy barátnak. Alkoss valamit, amiben örömödet leled.

Olvasd el: Az Efézusbelieknek írt levél2:10, I. Timóteusnak írt levél 4:14-15. Kolossébelieknek írt levél 3:23-24. verseit. 

Köszönd meg Istennek a csodálatos kreativitását és dicsőítsd Őt, – hiszen kreativitását hirdeti a gyönyörű természet, vagy minden egyes ember arcának egyedi vonásai. Köszönd meg Istennek azokat az ajándékokat mellyel kaptál, hogy te magad is kreatív lehess. Kérd Istent, hogy mutassa meg neked, hogy ezen ajándékok által hogyan tudnád Őt bemutatni és dicsőíteni a környezetedben.



(crosswalk.com, fotó: pinterest.com)

Istennel a zűrzavarban

„Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok” Jn 15:4


Szeretek eljárni otthonról, szeretek beszélgetni. Szeretek szórakozni. Szeretek nevetni. Szeretek emberek közt lenni – egy darabig. Mert, tudjátok, a lelkem inkább introvertált. Elérkezik egy pont, amikor kimerül az energiám. Amikor nyugalomra vágyom, csendre, magányra.
Ezért keresem a nyugodt együttlétet az Úrral. Szeretem csendben üldögélve olvasni az Igét, vagy egy könyvet, ami Jézus felé fordítja a lelkemet. A férjem tudja, hogy szeretettartályom újratöltésének egyik módja, ha elmegyek egyedül vacsorázni valahova: csak én, Jézus és egy jó könyv. (Ti extrovertáltak, ugye kiráz a hideg a magányos vacsora gondolatától is?) Ne értsetek félre, imádom a családomat, de szükségem van a lelki magányra.
Sejthetitek, hogy három négy év alatti gyermekkel az Úrral töltött magányra nem sok esélyem van. A fürdőbe is ritkán tudok egyedül menni. Ha a „félreeső helyen” nincs nyugtom, gondolhatjátok, milyen zűrzavar van az imádkozó sarkomban.
Legkisebb gyermekünk születése után hónapokig lelki sivatagban éltem. Kiaszott a lelkem. Kétségbeesetten szerettem volna Jézussal csendben lenni, s könyörögtem Istenhez, hogy találjak módot a magányos imára. Meghallgatott, és újra meg újra adott erre lehetőséget, de a kimerült testben megbúvó lelkem mindegyre elszenderedett, vagy elkalandozott másfelé.
Képtelen voltam a rendszeres imára. Hónapok hiábavaló kísérletezése után odakiáltottam Istennek: „Nem tudom, hogy lehetnék egyedül veled!”
„Lányom, nem kell velem egyedül lenned. Csak legyél velem. Maradj bennem, és én benned maradok.”
Semhogy feladnám, hogy Jézussal legyek, mert már nem tudom tartani a napirendemet, Megváltóm azt kéri tőlem, hogy lakjam benne egész nap. Isten rendezte így az életemet, és ő nálam is jobban tudja, gyermekeim mennyire kitöltik a napjaimat. A gyerekszoba zsivajában Ő az én menedékem.
Minden pillanatot megpróbálok kihasználni, amikor Jézussal lehetek. Mialatt a gyermekeim az „Én Istenem, jó Istenem”-et mondják, én Jézussal beszélgetek. Ha úgy érzem, eltávolodtam a barátnőimtől, elolvasok egy jó kis cikket. A Pédabeszédek31 vagy a Mai Keresztény Nő magazinok igazi lelki mentőcsónaknak bizonyulnak ebben az időszakban. Mialatt a gyermekek a konyhaasztal mellett kézműveskednek, elolvasok egy zsoltárt. Amikor csak lehetséges, keresztény dalokat hallgatunk napközben. Gyakran ezeknek a daloknak a szövege jelenti aznapra a legmélyebb imádságot, amire képes vagyok.
Figyeljetek, nem azt mondom, hogy ezek a pillanatnyi imafoszlányok helyettesítik az elmélyült imát vagy a Szentírás tanulmányozását. Ez utóbbiak keresztény életünk, tanítványi voltunk ismertetőjegyei. De kezdem átértékelni kapcsolatomat Jézussal. Mostani életszakaszomban nem annyira az elcsendesedés mennyisége, hanem a zűrzavarban való állandó együttlét a meghatározó. De legalább együtt vagyunk!


Atyám, lányod szeretne Veled lenni. Emlékeztess állandó jelenlétedre! Add, hogy mindig megragadjam a pillanatokat a nap folyamán, amikor Rád gondolhatok, Neked örvendezhetek! Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today 2009. nov. 9., Whitney Capps, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:)

2017. december 10., vasárnap

Krisztus megérkezett!

Ha Isten hajlandó volt rongyokba burkolózni, és édesanyja anyatején élni, akkor a szeretetét megkérdőjelező gondolatok nem igazán hitelesek. Lehet, hogy bizonyos tettei, döntései, kijelentései előtt értetlenül állsz, de a nem mindennapi, lebilincselő olthatatlan szeretetében sziklaszilárdan megkapaszkodhatsz.

Amikor Mária először megérintette Isten arcát, valósággá vált Isten elhatározása: nincs olyan hely, ahova Ő ne menne el értünk. Ha Ő, elhatározása szerint egy istállóba született, akkor bárhova hajlandó elmenni értünk: legyen az egy bár, egy hálószoba, egy kártyaszoba vagy egy bordélyház. Nem süllyedhetünk olyan alacsonyra, hogy Ő ne érhetne el bennünket. Nincs olyan személy, akit nem tudna a szeretetével átölelni. Nincs az a távolság, amit Ő ne tudna átívelni. Isten szeretetének nincs határa.

Amikor Krisztus megszületett, a Reménységünk vele együtt valósággá vált.

Ezért szeretem a születés történetét átgondolni. Az események sorozata közel hozza hozzánk a leghihetetlenebb ígéretet: Isten emberré lett, hogy mi Isten gyermekének neveztessünk. Ő ledöntött és legyőzött minden falat, korlátot, bűnt, rossz hajlamot, adóságot, halált. Minden egyes dolog, ami távol tartott bennünket Istentől, eltávolíttatott. Krisztus csak ránk vár, hogy megnyissuk szívünk ajtaját, hogy Ő beléphessen rajta.

Invitáld be Őt. Vezesd Őt a szíved trónusához és ültesd Őt a főhelyre. Ünnepelj, mert Krisztus megérkezett!





(Forrás: Max Lucado: Because of Bethlehem, Day #5: Christ Is Here, fotó: pinterest.com)

10. nap Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra – Törődés

Nagyon sokan élnek kiszolgáltatott, nehéz élethelyzetben körülöttünk. Kérd Isten személyes vezetését, hogyan tudnál segíteni nekik. A hajléktalan szállók, Anyaotthonok,  Krízis központok, Családsegítő szolgálatok nem csak decemberben várják a segítségünket.

Ha nincs személyes kapcsolatod krízisben élő emberekkel, imádkozz azért, hogy Isten mutassa meg neked, mely szolgálatot támogasd adományaiddal az év során, így segítve munkájukat. Ha ismersz olyan alapítványt, egyesületet, akiknek elismered az emberekért végzett áldozatos munkáját, szánj időt arra, hogy kifejezed ezt feléjük, megköszönve egész évben tett szolgálatukat. A szeretet és elismerés ezen formája sokat fog jelenteni nekik.

Olvasd el:  A 72. Zsoltár 13-14. verseit. Állj meg és imádkozz egy általad ismert szolgálatért, és azokért az emberekért, akiket ők elérnek.

Imádkozz azokért az ismerőseidért, akik arra szentelték az életüket, hogy segítsék a szenvedő és szükségben élő embertársaikat. Köszönd meg Istennek a szolgálatukat és az együttérző, tettre kész hozzáállásukat. Kérd Istent, hogy a szívedet fordítsa a szenvedők felé. Imádkozz azért, hogy Isten formája az életedet, hogy egyre több lehetőséged legyen arra, hogy Isten szeretetét tükrözhesd azok felé, akiknek leginkább szükségük van ezen szeretet megtapasztalására.



 (crosswalk.com, fotó: meska.hu)

Minden nap Karácsony

Mostanában különösen sokat foglalkoztat ez a gondolat.

Egyszerűen azt veszem észre életemben, magam körül, hogy a küzdelmek csiszolnak, a csalódások átformálják gondolatvilágomat, a szervezetek és formális alkalmak komplikálják az életet... Mindez a napok hosszú sorából egyre jobban a megszületett Krisztusra emelik tekintetem, és benne való hitemben megerősítenek. Isten Fia, a Megváltó, ott hagyta dicsőséges otthonát értem, hogy legyen egy valós elképzelésem és tapasztalatom a feltétel nélküli szeretetről, hogy legyen előttem egy példa, amiből tanulhatok. Életem napjai egyre jobban meggyőznek arról, hogy nélküle nem érdemes élni! Egyre jobban feloldódik lelkem a kihívások alatt is a benne levő bizalomban és reményben, s tapasztalom erejét, megújító jelenlétét a viharok kellős közepén is pontosan úgy, mint mikor például egy lelki társsal leülünk békeidőben egy szelet tortát és egy kávét elfogyasztani. Krisztus életem legnagyobb ajándéka minden helyzetben!

Főiskolás koromban sokszor kerültünk olyan vitába a hitetlen társaimmal, hogy a Krisztushoz való fordulás az az élettől való elfordulást jelenti. Sokszor vádolták a hívőket azzal, hogy az Istenfélelem az a rettegésben való élet. Hogy cáfolhatnám meg egyre jobban ezt minden napon? Sem a hitetlenek előtti bizonygatásból, sem az Istennek való megfelelésből, hanem egyszerűen, tisztán az SZERETETBŐL, élve abban, amit Tőle kaptam.
Nem olyan rég hozzájutottam egy könyvhöz, ami régészeti, történelmi és vallástörténeti alapon nagy pontossággal járt utána, hogy a kereszténység szokásainak alapjait feltárja. Nagyon élvezem olvasni mindazt, ami mindig is érdekel: hogy kezdődött minden emberi kultúra, s hogyan alakultak ki a szokások, amik alapján embercsoportok elszigetelődtek egymástól, míg a másik oldalon saját értékrendjükben egymásra utaltak lettek. E könyv részletesen leírja azt az erőfeszítést, ahogyan Róma beépítette a pogány ünnepeket az állami vallásba. Időben és természetében így kapott helyet karácsony is a naptárukban, mint álcázott, átmentett megemlékezés a télforduló környékén.

Most nem akarok részletekbe belemenni, mert így az Advent körül inkább a lelki ünneplésre szánjuk az időt. Azt viszont felteszem, s érdemes ezen elgondolkodni, hogy Krisztus születésének dátuma nincs lejegyezve az Írásokban, éppen úgy, mint visszajövetele sem. Míg a világ gazdasági életének központi dátuma karácsony lett és minden e dátum köré összpontosul, mi ünnepelhetjük Jézust mint életünk Királyát, jólétünk Forrását, hűséges Társunkat, aki velünk volt és lesz életünk minden napján.

Van egy mondás, amit Brazíliában sokszor hallottam: azt nem tilthatod meg egy madárnak, hogy elrepüljön a fejed fölött, de azt, hogy fészket rakjon, azt igen. Nehéz kilépni a környezetünkben zajló ritmusból, képtelenség nem meghallani, amit a reklámok árasztanak felénk, nekünk is kedvező ajánlatokból mi is hasznot húzunk az üzletekben. Mégis fontos, hogy a karácsony ne váljék egy bálvánnyá, Jézussal a közepében. Jézust, Isten fiát nem lehet, nem szabad egy általunk kialakított szokásformára leegyszerűsíteni, s főként nem olyan szerepe van életünkben, ami lehetővé tenné azt.
Szükségünk van Jézusra minden napon. Ezt legjobban úgy fejezhetjük ki Neki, hogy keressük jelenlétét, elfogadjuk vezetését, és hálával áldozunk lényéért, létért, földre jöttéért, haláláért, feltámadásáért és ígéretiért! Így a karácsony 365 napon át tart, s az ünneplésnek sosem lesz vége!





Fülöp Viki gondolatai
(Viki Brazíliában élő magyar misszionárius, szinte egész életét az emberekért végzett szolgálatnak szentelte. Korábban árva gyerekeknek közvetítette Isten szeretetét, most pedig az Amazonas vidékét járja egy szolgálat munkatársaként, az evangéliumot hirdetve és gyakorlatban megélve az eldugott falvakban élő embereknek)

2017. december 9., szombat

Sohasem késő…

Kopogtatás az ajtón…

… egyszerű emberek várnak bebocsájtásra…

… késő éjszaka…

… amikor a fogadó tömve volt…

és a tulajdonos elszalasztotta a lehetőséget.

Sokan még mindig elszalasztják a lehetőséget. Nem nyitnak ajtót. Nem ragadják meg Jézus születésének valóságát, pedig a betlehemi csoda még most is megtörténik, mert Isten belép az életünkbe, és beszél hozzánk. Megszólít bennünket a Biblia szavain, a naplementén, egy barát kedvességén, vagy egy orvosi diagnózison keresztül. Megszólíthat bennünket a karácsonyi énekek, a prédikációkon keresztül. Megérintheti a szívünket a születéstörténetet olvasva…

Az élet túlterhelt. A te életed is túl van terhelve. A menny tudja jól, hogy több van a válladon, mint amit elhordozhatnál. Mivel a menny látja mindezt, Jézus nem a teendők listájával terhel téged, hanem annak a listáját tárja eléd, hogy Ő mit tett meg és mit fog tenni érted. A halálod? Legyőzettetett. Bűneid? Meg vannak bocsátva. Félelmeid? Ő bátorsággal fog felruházni téged. Kérdéseid? Ő vezetni fog téged. Jézus sohasem tesz még hozzá a terheinkhez, hanem sokkal inkább könnyít rajtuk.

„Már túl késő…” – mondod, talán. Ne feledd, sohasem késő Krisztus számára. Sohasem vagy túl idős, sohasem lehetsz túl nagy káoszban, vagy túl kiégett. Illés depressziós volt, Isten mégis meglátogatta. Ábrahám idős volt. Isten mégis vezette őt. Mózes már egy jó ideje nyugdíjban volt. Isten mégis elhívta őt. Jónás menekült. Isten ennek ellenére használta őt. Jákób megcsalta a családját. Istennek ennek ellenére terve volt vele. Péter megtagadta Krisztust, Saul üldözte Krisztust, Tamás megkérdőjelezte Krisztust, de mindannyian megtapasztalták, hogy sohasem késő Krisztusnak belépni az életükbe.

Sohasem késő Krisztushoz fordulni segítségért. Nem lehet túl nagy a bűneid rakása, vagy túl hosszú a tévedéseid listája. A kopogtatás a szíved ajtaján? Ő bizony Jézus. Ő áll kívül, Ő vár a bebocsájtásra.

Neked csak meg kell nyitnod a szíved ajtaját.






(forrás: Max Lucado: Because of Bethlehem, Day #3: It's Never Too Late, fotó: pinterest.com)

Így érdemes szeretni

Egyszer az ünnepek előtt egy barátom azt kérte, meséljek neki a mi családi karácsonyainkról. Akkor visszagondoltam az elmúlt éveknek ezekre a legmeghittebb napjaira, és az fogalmazódott meg bennem, hogy a mi ünnepinket leginkább Rembrandt színeivel tudnám lefesteni: nem élénk, vidám színekkel, inkább sötétebb, de meleg árnyalatokkal. Lenne benne melegség, mélység, boldogság - és lenne benne bánat is. A szép pillanatok múlandósága felett érzett mosolygós bánat. És még egy másfajta bánat is. A mások lelkének közelsége miatt érzett boldogság mellett valamiféle fájdalom is amiatt, hogy ezt a közelséget olyan sok más pillanatban nem érezzük, vagy nem éreztetjük. Az öröm és a hála, hogy Isten szeretettel és szeretetteljes kapcsolatokkal ajándékoz meg bennünket, és a fel-felsejlő szomorúság, amiért mi olyan sokszor nem tudunk ezzel élni.

Azon a karácsonyon még 24-én is ott sertepertélt körülöttem ez a szomorúság, hogy miután a sok elintéznivaló miatti feszültségemben indulatosan megbántottam egy húgomat, betelepedjen a szívembe, társul szegődve az öröm és az izgalom mellé.

Szántam-bántam, hogy ilyen ember vagyok. Hogy nem tudok uralkodni az érzéseimen, hamar indulatos leszek, megbántom azokat, akiket szeretek, durva tudok lenni, hirtelen… aztán pedig letört emiatt.

Amikor bocsánatot kértem a húgomtól, és elmondtam neki, hogy sajnálom, hogy ilyen vagyok, ezt válaszolta: „Igen, néha borzasztó, hogy milyen vagy, de az a helyzet, hogy mi annyira szeretünk téged, hogy ez teljesen lényegtelen. Nem tudsz elég borzasztó lenni ahhoz, hogy kiábránduljunk belőled!” Épp kavargattam valamit a tűzhelyen, és szólni sem bírtam, csak folytak a könnyeim. Az a Lázár Ervin-mese jutott eszembe, amikor Vacskamati – a négyszögletű kerek erdőben élő, kissé szeleburdi macska – kap egy virágot a barátaitól születésnapjára. Mivel olyan szeleburdi, sosem ott jár az esze, ahol kellene, nem tud gondoskodni a virágjáról – mint ahogy én sem azokról, akiket szeretek -, szóval nem öntözi, nem kapálja, rá se néz. Mikor a virág már haldoklik, a többiek leszidják Vacskamatit, mire ő rémülten elkezdi öntözni meg kapálni, kapálja éjjel-nappal, amitől a virág még jobban kikészül, és most már tényleg a halálán van. A barátok ekkor eldöntik, hogy elveszik tőle, de előtte még megkérdezik a virágot, hogy ő mit szeretne. A virág maradni akar a többiek ámulatára.

- De nem is foglalkozott veled!
- Tudom – feleli a virág. 
- Nem öntözött!
- Tudom.
- Nem kapált!
- Tudom. 
- Rád se nézett!
- Tudom. 
- Aztán meg agyonöntözött!
- Tudom.
- Agyonkapált!
- Tudom.
- Akkor miért akarsz nála maradni?
- Mert szeretem.
- De miért szereted?
- Csak.


Azt hiszem, ez a fájdalmasan szép az emberi kapcsolatokban. És így érdemes szeretni.






(Papp Andrea írása)
fotó: pinterest.com

9. nap Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra – Meghallgatás

Az evangéliumokat olvasva, megfigyelhető, Jézus hogyan hallgatta meg az embereket. Sokszor az odafigyelés, meghallgatás rengeteget jelenthet valakinek. Ha így fordulsz oda az emberekhez, meghallhatsz olyan szükségleteket, melyek ajtót nyithatnak a valódi Válaszra, melyre mindannyiunknak oly nagy szüksége van. Ha nem állunk meg és nem figyelünk oda, könnyen elillanhat ez a lehetőség. Határozd el ma, hogy kevesebbet beszélsz és sokkal inkább meghallgatod a beszélgető partneredet.

Olvasd el: Jakab levelének 1:19., Példabeszédek könyvének 18:2, Jakab levelének 1:26. verseit.

Kérd Istent, hogy napközben emlékeztessen arra, hogy mindinkább meghallgasd az embereket. Imádkozz azért, hogy megfontoltan beszélhess és türelmes lehess. Kérj Istentől jövő szerető lelkületet, mellyel a környezeted felé fordulhatsz, hogy ezzel a szeretettel tudjál beszélgetni velük. 




(crosswalk.com, fotó: pinterest.com)