Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (3) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent2015 (1) aggodalom (1) Aggódás (18) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (4) alkalmatlanság (1) Anyák napja (2) Anyáknapja (6) átadás (9) barátság (13) bátorítás (28) bátorság (3) Békesség (20) belső békesség (10) belső viharok (16) beszéd (5) Biblia olvasás (9) Bizalom (51) bizonyosság (1) bizonyságtétel (14) biztatás (1) böjt (1) bölcsesség (14) Bűnbocsánat (6) céltudatos élet (4) család (3) csalódások (4) Csendes percek (1841) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (1) dicsőítés (19) Döntések (10) Egy misszionárius naplójából (14) egyedül (2) együttérzés (10) elengedés (1) életöröm (6) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) előítélet (2) Emberekről van szó (14) Emlékezés (2) engedelmesség (6) erő (10) fájdalom (8) fáradtság (4) feladat (10) félelem (9) feltámadás (3) feltöltődés (7) Filmajánló (4) fogadalmak (1) Főoldal (152) Galéria (39) gondolataink irányítása (4) Gondolatok (40) gondoskodás (1) gondviselés (13) gyász (1) gyengeségek (2) Gyermeknevelés (19) Gyógyulás (8) győzelem (4) hála (9) hálaadás (8) harag (1) harc (5) házasság (23) hit (37) hozzáállás (3) Húsvét (3) hűség (8) identitásunk (6) időbeosztás (6) igazság (8) Igehirdetés (38) Igevers (4) Ima (40) imádság (13) Immánuel (1) irgalom (7) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (7) Isten ereje (6) Isten gondoskodása (8) Isten hűsége (27) Isten időzítése (2) Isten keresés (2) Isten követése (8) Isten munkálkodása (5) Isten neve (5) Isten szeretete (66) Isten terve (13) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (18) Isten vezetése (43) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (13) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (1) Jézus áldozata (13) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (2) Jézus követése (32) Jézus szeretete (5) jóság (2) jövő (1) kapcsolatok (24) karácsony (2) kedvtelenség (1) Kegyelem (23) keresés (1) kételkedés (8) kétségbeesés (1) kevélység (1) kiégés (1) kísértés (9) kitartás (10) konfliktusok kezelése (4) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (11) lehetetlen (1) magány (7) magvetés (2) margóra (1) megbízatás (2) megbocsátás (9) megelégedettség (7) megismerés (6) Megpróbáltatás (25) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) mint Jézus (1) misszió (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (3) odaszánás (2) olvasói gondolatok (19) otthon békéje (1) öltözet (2) önértékelés (30) önvizsgálat (12) örök élet (8) összetöretés (1) Pásztor (1) pihenés (3) prioritások (2) próba (2) Receptek (4) Remény (22) sóvárgás (5) stresszkezelés (4) szabadság (7) számadás (1) szavaink ereje (1) szégyen (1) szelídség (3) Szentlélek (4) szépség (5) szerelem (2) szeretet (33) szeretve élni (2) szolgálat (18) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (2) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (8) új év (2) ünnep (6) valentin nap (1) változás (17) várakozás (12) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (6) Vigasz (6)

2017. október 22., vasárnap

Meg lehet tapasztalni az igazi békességet

„S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak.”

Kol 3,15


Édesapám sajátos filozófiával szemlélte az életet, amikor gondjaink voltak. Karját összefonta a mellén, és viccesnek szánt hangsúllyal ezt mondta: „Sohasem lesz nyugtunk, míg nyugodni nem térünk.”

Tudom, mire gondolt. Az élet nehéz. Könnyen megijedünk, hogy elveszítjük békességünket, mikor minden sarkon csak a baj leselkedik ránk. Amikor valami rossz történik, érzelmek irányítják az agyamat is, nemcsak a szívemet. A legkevésbé sem békés a lelkem ilyenkor, csakúgy, mint édesapámé. Pedig Isten terve nem ez.

Isten terve a békesség. A mennyei béke nyugalom, csendesség az aggódó gondolatok és érzelmek között is. Szabadságot jelent a külső nyomás alól.

Az a békesség, amit Isten ad, maradandó. Nem olyasmi, ami jön és megy a körülményektől függően. Isteni béke kellene, hogy uralja az életünket mindig, minden időben. Amikor különböző élethelyzetek fenyegetnek – kifizetetlen számlák, új gumik kellenek az autóra, alkalmatlannak érezzük magunkat – nemde békességre vágyunk?


A jó hír az, hogy miénk lehet ez a fajta békesség. Jézus mondta a tanítványainak: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen” (Jn 14,27).


Jézus nem arról a békességről beszél, amit akkor érzünk, mikor végre megszabadulunk egy adósságtól. Az megkönnyebbülés. Nem arról a békességről, amit akkor tapasztalunk meg, mikor kiderül, hogy meg tudjuk vásárolni a házat, amire mindig is vágytunk. Az inkább örömnek mondható.


A békesség, amit Jézus ad, teljes megelégedéssel tölt el. Békesség az elmémben, a szívemben, testemben, lelkemben. Megnyugvás, hogy történjék bármi, a Mindenható gondoskodása és védelme alatt állok.


Sajnos, önző természetem a maga erőfeszítéseivel akarja elérni a békességet. Talán te is így vagy vele. Ígéretekkel próbáljuk befolyásolni Istent. Még gyülekezetbe is többet járunk. Azt gondoljuk, ha követem ezeket a szabályokat, és Istennek tetsző dolgokat teszek, akkor nyugalomra találok.


Tehát dolgozni akarunk a békességért, nem pedig megpihenni benne. Ez rámutat valamire: magamban bízom Isten helyett. Más szóval, abban bízom, amit én teszek, nem abban, amit Isten valóban képes megtenni.


A Biblia mond valamit arról, aki nem Istenre hagyatkozik: „Aki a maga eszére hagyatkozik, az bolond; aki bölcsességben él, az biztonságban van” (Péld 28,26).

Amikor nem Isten segítségéhez folyamodunk a félelemben, a bajban, olyankor többnyire saját forrásainkra, képességeinkre hagyatkozunk. Ézsaiás is figyelmeztet: „Ne bízzatok hát emberben” (Ézs 2,22a). Ha nem fogadunk szót, bizony sokszor ér csalódás, vereség.

A kétség, a félelem idején hagyjuk, hogy a béke uralkodjon.

Ha Isten ígéreteire hagyatkozunk, elég reményt kapunk, hogy a körülmények helyett csak Rá és az Ő hűségére összpontosítsunk. Ha megtapasztaljuk a szavakkal ki nem fejezhető békességet, biztosak lehetünk benne, hogy bizalmunkat Istenbe vetettük.

Erősítsen meg ez az ígéretet az Úrtól, az Ézs. 26,3-ban: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.”

Istenem, tudom, hogy te a békességet szántad nekem. Segíts, hogy Rád bízzam a gondjaimat, és gondoskodó szeretetedben pihenjek meg, ne saját képességeimben bízzam, amikor nehézségekbe ütközöm. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Micca Campbell: True Peace is Possible, Encouragement for today, 2015. okt. 2. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2017. október 21., szombat

Látlak. Fontos vagy számomra

„Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. „ 


(Ap.csel. 16:14).

Húsz évvel ezelőtt az életem romokban hevert.

A gyermekkorban kapott sérüléseket és elutasítást igyekeztem elnyomni mindenféle pótcselekvéssel: étellel, férfiakkal, vásárlási túlkapásokkal, alkohollal, kábítószerrel. Gondolj bármire, és én azt biztosan kipróbáltam. Semmi sem csillapította a bennem sajgó fájdalmat.

A sebeim hamis üzenetet ordítottak felém: Nem éreztem magam elég jónak, elég szépnek vagy elég vékonynak. Hamarosan a rendőrség is a képbe került, és azzal fenyegettek, hogy elveszik tőlem a fiamat. Káosz vett körül, és fogalmam sem volt, hogyan tegyem rendbe az életemet.

A romhalmazban felhívtam Carole-t, aki egy törzsvendégünk volt az étteremben, ahol dolgoztam. Nem igazán ismertem őt, de volt egy különleges kisugárzása, ami megfogott. A többi vendéget csupán az érdekelte, hogy töltsem újra a csészéjüket kávéval, miközben az újságot olvasták vagy a saját gondjaikkal voltak elfoglalva, Carole-nak mindig volt ideje rám nézni. Ragyogó szeme és mosolya szavak nélkül is üzent: Látlak. Fontos vagy számomra. Nem vagy egyedül.

Azon a napon Carole meghallhatott, és egyszerű tanáccsal látott el: Cindy, neked az Úr Jézusra van szükséged.

Mivel minden megpróbáltam, amit a világ nyújthatott, és a bennem sajgó űrt semmi sem enyhítette, úgy gondoltam, nincs vesztenivalóm, megfogadom Carole tanácsát. 1996. július 26.-án átadtam életem irányítását Jézusnak.

A változás, ami azon a napon elindult, Carole-al kezdődött. Mert ő észrevett engem, az elveszett lányt, és bemutatta Annak, aki tárt karokkal fogadta – nem törődve azzal a káosszal, ami jellemzett engem.

Ma már az életem egy élő bizonyítéka annak, hogy senki sem lehet túl messze Isten csodálatos kegyelmétől. Én, aki korábban drogfüggő voltam, most egy nemzetközi női szervezetet vezetek. Küldetésünk pedig az, hogy lányoknak Isten csodálatos szeretetéről tegyünk bizonyságot.

Mi történt volna akkor, ha Carole túlontúl elfoglalt lett volna, és nem figyelt volna rám? Mi történt volna akkor, ha egyszerűen keresztül nézett volna rajtam?

Pál apostol ismerte az erejét a másik ember észrevételének. Pál nem csak azt vette észre, hogy ki volt az adott ember, hanem már azt is látta, hogy kivé válhat akkor, ha megismeri Isten szeretetét. Pál jól tudta, mit jelent Jézus átformáló ereje, mert ő maga is megtapasztalta azt, amikor őt Isten a hűséges követévé tette. Az apostol bármerre járt, Isten szeretetét és fényét sugározta a környezete felé.

Az Apostolok cselekedeteinek a 16. fejezetének a leírása szerint, amikor Pál Makedónián keresztül haladt, volt ideje arra, hogy észrevegye Lídiát és barátait a folyó partján.

Lídia egy sikeres üzletasszony volt. De a bíborral való kereskedés nem töltötte be a benne lévő űrt. Többre vágyott, lelkileg éhezett. A pénz és az összeköttetések nem elégítették ki a szeretet és az elfogadás utáni csillapíthatatlan vágyát.

Az apostollal történt találkozáskor a folyó parton, minden megváltozott.

Isten három követe kereste ekkor Isten elveszett gyermekeit. Szerintem Pál, Silás és Lukács kedves megjelenésűek voltak és csakis mosolyogva, megnyerő módon közvetíthették üzenetüket: Látlak. Fontos vagy. Nem vagy egyedül.

A 16. fejezet 13. versének a leírása szerint, a három férfi nem zárkózott el attól, hogy a folyóparton összejövetelt tartó nőkhöz lépjenek.

Pál megállt. Leült. Bizonyságot tett hitéről. Nem foglalkozva azzal, hogy azon a vidéken senki sem hitt Jézus Krisztusban. Azon a környéken még egyetlen egy személy sem hallott Róla.

És akkor csoda történt ott, a haltól bűzlő szeles folyóparton. Isten elveszett lánya megtaláltatott! „Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. „ (Ap.csel. 16:14). Ő figyelt, és a szíve megnyílott Jézus Örömüzenetére.

Mivel Pál megállt a mindennapi teendője közben, és észrevette Lídiát, ezért Lídia békességet nyert. Ezen felül, ő volt az első európai megtérő a történelemben. Ma pedig, Európában, Lídia lelki leszármazottai dicsőítik azt a Jézust, Aki észreveszi az elveszetteket.

És te, kedves barátom, milyen gyakran állsz meg a mindennapok sodrásában, és veszed észre azokat az embereket, akiket Isten az utadba helyezett? Mi lenne, ha kilépnél a komfort zónádból, és kapcsolatot kezdeményeznél valakivel?

Ne feledjük, talán rajtunk is múlhat, hogy valaki rátalál-e Jézus Krisztusra, vagy tovább küzd ürességével, elveszett voltával.

Drága Atyám! Köszönöm, hogy te meglátsz engem. Ismersz engem, és megértesz akkor is, amikor sehol máshol nem találok megértésre. Bocsásd meg kérlek azokat az alkalmakat, amikor átnéztem a mindennapi teendőim során azokon a fiúkon és lányokon, nőkön és férfiakon akiknek szükségük van Rád. Ajándékozz meg kérlek a szemeddel és szíveddel, hogy észrevehessem az elveszetteket, és bemutathassam számukra Jézust, és az Ő szeretetét. Jézus Krisztus nevében jövök Hozzád. Ámen.





IGAZSÁG A MAI NAPRA:

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lukács 19:10)


(Forrás: Cindy Bultema: I see you. You Matter. Daily Devotionals, Proverbs31 Ministries. https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/10/18/i-see-you-you-matter, fotó: pinterest.com)

2017. október 20., péntek

Rossz anya vagyok?

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Zsolt 46,10a

Megesett már veled, hogy küzdened kellett az önbecsülésért? Úgy látom, Isten nekem nagyon meg akarja tanítani ezt a leckét, mert újra meg újra át kell élnem. Azt akarja, hogy ne a körülmények, hanem Ő határozza meg, ki vagyok én.
Én Isten szent és szeretett gyermeke vagyok.
Tudom. Tanítom. Hiszem. És mégis olyan könnyen megcsúszom, ha a körülmények úgy hozzák.
Évekkel ezelőtt egyik drága, drága, drága, de épp-olyan-bűnre-hajló-mint-mi-mindnyájan gyermekemet behívatták az igazgatói irodába – épp azon a napon, amikor kaptam egy meghívót, hogy tartsak előadást egy országos szülői nevelési konferencián. A tudatom annak látta a helyzetet, ami volt: A gyermekem a formálódás időszakát éli. Erős akarata van, és bár ez jól fog jönni neki felnőtt korában, gyermekkorában még fegyelmezni kell ezt az erőt. Egy aranyos gyermek, aki aranyosnak nem nevezhető döntést hozott.
A lelkem viszont úgy érezte, kudarcot vallottam. Vissza akartam utasítani a felkérést, és elbújni valahová. Úgy éreztem, engem hívattak be az igazgatói irodába, és egy ítélkező hang azt harsogja: Rossz anya vagy. Rossz gyermeked van. Rossz az otthonod.
Csendesen sikerült félrehúzódnom Jézussal, és azt tettem, amit már oly sokszor azelőtt: csokorba fogtam ítélkező gondolataimat, és letettem őket Elé. Kértem, segítsen, hogy úgy ítéljem meg ezt a helyzetet, ahogy Ő szeretné. Nem úgy, ahogy mások látják, nem úgy, ahogy a szívem hajlamos látni, hanem úgy, ahogyan Ő látja.
A Máté 7,24-27-ben kaphatunk egy kis eligazítást: „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”
Tudod, mi az, ami megfogott ebben a részben? Mindkét emberre, arra is, aki helyesen cselekedett, arra is, aki helytelenül, jönnek nehéz idők. Mindkettőjük életébe betörnek a viharok, ömlik az ár, süvít a szél, és nekizúdul a háznak. Az, hogy mi igyekszünk Isten útmutatása szerint élni, nem jelenti, hogy megússzuk a nehézségeket.
Isten Lelke így szólt hozzám azon a napon: „Engedd, hogy áthassam természetes reakciódat. Ne hagyd, hogy gondolataid felpörögjenek, foglalkozz egy kicsit velem. Csendesedj el, és tudd: én vagyok az Isten.”
Így hát ültem és imádkoztam. A rossz-anya-vagyok tudatból átváltottam abba, hogy imádkozó anya vagyok, aki szembe tud nézni Istennek tetsző módon a nehézségekkel. Idegességem elmúlt azzal, hogy Isten szemszögéből akartam nézni a helyzetet.
Isten igazsága visszaadta önbizalmamat. Nem vagyok rossz anya. A gyermekem nem rossz gyermek. Az otthonom nem rossz otthon.
Ez a helyzet arra szolgál, hogy cselekvésre indítson.
Jelentkezett egy jellembeli probléma a gyermekemnél, amit rendbe kell tennem. És természetes a gyermekeknél, hogy jelentkeznek náluk jellembeli problémák, amiket rendbe kell rakni. Ezért adott Isten nekik szülőket. Ezért adta Isten nekem ezt a bizonyos gyermeket. Isten engem tökéletesnek lát arra, hogy felneveljem ezt a gyermeket.
Ha nehéz idők szelei süvítenek, és nekicsapódnak biztonságunknak, mindig forduljunk Isten igazságához, és cselekedjünk aszerint. Akkor semmi sem döntheti le békességünket, biztonságunkat, valódi önmagunkat.
Nem tudom, van-e még valaki, akinek szüksége volt ezekre a szavakra, de azt tudom, hogy nekem igen. Töröld hát fel könnyeidet, te drága édesanya. Új nap kezdődik. Olyan nap, amikor csak Isten igazsága határoz meg minket, miközben a szülői szerep útvesztőiben botorkálunk.



Istenem, segíts, hogy ma olyan anya legyek, amilyennek Te szeretnél. Minden tettemben Téged szeretnélek megdicsőíteni. Jézus nevében, Ámen.

 
















Lysa TerKeurst: Am I a Bad Mom?, Encouragement for today, 2014.05.08., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. október 19., csütörtök

Szeretnénk, ha szeretnének

„Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” 1Jn 4,11

Mindenki szeretné, ha szeretnék, ha kedvelnék, ha tapsolnának neki. Szeretnénk, ha valaki elfogadna, történjék bármi. Szeretnénk, ha volna kihez fordulnunk krízis idején. Szeretnénk, ha valakinél biztonságban tudhatnánk titkainkat. És ez nem véletlen.
Kapcsolatokra teremtettünk.
Meghitt kapcsolatokra.
Ha van olyan ember, akivel bensőséges kapcsolatban vagyunk, mindennel meg tudunk birkózni, amit elénk hoz az élet. Enélkül viszont a legnagyobb teljesítmény is üresen kong. Elmarad a siker öröme, ha nincs kivel megosztanunk. Szerintem a bensőséges kapcsolatra törekvés minden más törekvésnél többet ér.
Ez viszont nem megy egyik napról a másikra, nem olyan, mint mikor elhatározzuk, hogy holnaptól több rostot adunk a diétánkhoz. Dolgozni kell rajta. De megéri, mert legbelül érezzük, hogy semmi sem olyan fontos a világon, mint egy másik emberrel való bensőséges kapcsolat.
 És az Istennel való szoros kapcsolat? Az mindent egy másik szintre emel.
Az Istennel kialakítandó meghitt kapcsolatot talán csak egy új feladatnak látjuk amúgy is túlhajszolt életünkben. Kacskaringós út vezet egy igazi, élő, hús-vér emberrel való bensőséges viszony kialakításához is, hát még, ha olyan valakihez akarunk tartozni, akit még csak nem is látunk!
Pedig nem olyan bonyolult, főleg, ha belegondolsz, mit jelent a meghittség.
A bensőséges kapcsolat nem grandiózus, alaposan kidolgozott gesztusok eredménye. Inkább sok-sok apró, mindennapi interakcióból áll össze. Amikor egy élményt megosztunk valakivel, épül a vele való meghitt kapcsolatunk.
Megkérdezzük hazaérkező gyermekeinktől, hogy telt a napjuk az iskolában. Észrevesszük és méltányoljuk a ruhát, amit társunk hord egy különleges alkalmon. Meglátjuk a csüggedtséget a másik szemében, és felajánljuk a segítségünket. Biztató kacsintást küldünk egy túlhajszolt kolléga felé, aki épp beszámolót tart egy értekezleten.
Egyetlen zenei hang nem igazán számít. De ha jó sokat összeraksz belőlük a megfelelő rendben, felcsendül Beethoven 9. szimfóniája. Így van ez a kapcsolatokban is. Egyetlen találkozás lehet jelentéktelen. De a sok közös élmény létrehozza a bensőséges kapcsolatot.
Erre sarkall Isten is mai alapigénkben: „Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,11).
Mivel Isten mindig jelen van, minden pillanatban építhetjük a vele való kapcsolatunkat. Mindig ott van, ahol mi. Csak forduljunk Felé. és akarjunk Vele lenni.
Ha segítségre van szükséged, mondd el Neki. Ha öröm ér, vedd észre jóságát az öröm mögött, és adj hálát érte. Amikor valami szépség tárul eléd, ismerd fel a nagy Művész keze nyomát, és köszönd meg Neki.
Próbáld meg. Rájössz, hogy egy közönséges nap, olyan, mint a mai, a legmeghittebb együttlétté válhat Istennel.
Ám ez még nem minden.
Ha a meghittség a közös élményekből, tapasztalatokból adódik össze, milyen magas foka a meghittségnek a megtestesülés – Isten misztikus, titokzatos döntése, hogy egy lesz közülünk!
Távolról is szerethetett volna minket. De Ő ennél többet akart. Meghitt viszonyba akart kerülni velünk. Jézus által osztozott magányunkban, fáradságunkban, aggódásunkban és szomorúságunkban. Osztozott örömünkben és fájdalmunkban. Vigasztalást nyújtott, mikor elhagyottnak éreztük magunkat.
A megtestesülés nem más, mint Isten vágya a meghittségre az emberekkel. Fájdalma a meghittség elvesztése miatt a bűnbeeséskor, akarata, hogy visszaszerezze, és hatalmas öröme a megváltás sikere fölött.
Ha ez így van, akkor már közelebb vagyunk Istenhez, mint gondolnánk.
Az Istennel való meghitt kapcsolat nem olyasmi, amit el kell érnünk, hanem amit meg is kaphatunk.
És talán egy időre meg is pihenhetünk benne.


Köszönöm, Uram, hogy az emberekkel és a Veled való meghitt kapcsolatra teremtettél. Kérlek, segíts, hogy egyre közelebb kerüljek azokhoz, akik a legtöbbet jelentenek az életemben. Köszönöm, hogy ennyire szeretsz minket. Jézus nevében, Ámen.

 




John Ortberg: Everyone Wants to Be Loved, Encouragement for today, 2017.10.10., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. október 18., szerda

Engedjük el titkos bűnünket

"Ne legyen részetek a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább ítéljétek el őket." Ef 5,11


Vallomással kezdem. Régebben, főleg utazás közben, gyakran átadtam magam egy bűnös élvezetnek. Reméltem, senki sem veszi észre, mikor megvásároltam a repülőtéren, amit akartam. Nem, nem étcsokoládét, nem közismert drogokat, de valamit, ami ugyanolyan függőséget okoz: romantikus regényeket.
A szerelmi történet egy dolog. Ez valami más. Nem felemelő keresztény regény. Ellenkezőleg. A borítón színes virágok, ártalmatlannak tűnő cím, de ami belül van, az semmiképpen sem „igaz, tisztességes, igazságos, … ártatlan, kedves, dicséretre méltó, … erényes és magasztos” (Fil 4,8).
Boldog házasságban élek, ezért sikerült meggyőznöm magam, hogy nincs ebben semmi rossz. Nem fantáziálok férfiakról, nem ártok vele senkinek, nem szegek meg semmilyen törvényt, akkor miért ne? – érveltem.
Komolyan beszélsz, Liz?
Íme, mit mond mai igénk: „Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen” (Ef 5,11-12).
Ezek a romantikus regények – több tucat az évek során – meddők voltak. Nem teremtek gyümölcsöt sem a lelkemben, sem a házasságomban. És határozottan szégyelltem őket. Mindent megtettem, hogy mások ne vegyék észre, mit csinálok – este az ágyban a férjemnek háttal olvastam, nyilvános helyen hímzett borítóba burkoltam a könyvet, hogy ne lássák a fedőlapját.
Amikor el akarjuk rejteni mások előtt, amit teszünk, tegyük fel a kérdést: miért?
Bocsásd meg, kedves olvasóm, ha érzékeny pontodra tapintottam. Nem ítélkezem, csak meg akarom mutatni, mennyire szereti Jézus az ő leányait. Annyira, hogy készen áll megmentésünkre abban a pillanatban, amint észrevesszük, hogy süllyedünk, és segítségért kiáltunk.
Ez a pillanat számomra egy húsz évvel ezelőtti keresztény nőkonferencián jött el, Georgiában. A szombat esti alkalom végén az előadó felszólította a hallgatóságot, hogy aki szeretne bensőségesen beszélgetni az Úrral, jöjjön előre, és tegye meg.
Csakhogy az előadó én voltam.
A dicsőítést vezető hölgy a hátam mögött ült a szintetizátornál, és halkan játszani kezdett, míg én arra buzdítottam a testvéreket, tegyenek egy bátor lépést a hitben, jöjjenek előre, és imádkozzanak. Volt, aki egyedül jött, volt, aki párban, többen sírtak. A színpad előtti üres tér kezdett megtelni megbocsátást kereső nőtestvérekkel.
Rajtad a sor, Liz.
Elhallgattam. A biztató szót a szívemben senki sem hallotta, de tudtam, hogy az Úr szólít, és azt is tudtam, mit vár tőlem.
Most, Liz. Indulj.
Remegő kézzel leraktam a mikrofont, hátraintettem, hogy folytassák a zenélést, lementem a színpadról, és letérdeltem a padlóra. Bocsáss meg, Uram. Segíts, kérlek. Elsuttogtam vétkemet. A szégyen forró könnyei csorogtak az arcomon.
Éreztem, hogy irgalma tisztára mos, az arcom már nem égett annyira, könnyebben tudtam lélegezni. Csak hála maradt bennem, és pontosan tudtam, mit kell tennem, mikor hazamegyek.
Na de most mi legyen? Ezer nő látta, hogy az előadó elhagyja a helyét, és lemegy imádkozni. Mit gondolhatnak rólam? Visszaléptem a színpadra, és szembefordultam a közönséggel. Kiderült, hogy egyáltalán nem foglalkoztak velem. Mindenki térdelt. Szanaszét, mindenütt. A padlón, a folyosókon, a székek előtt.
Nem az én meghívásomra reagáltak. Isten hívta őket.
Ő azt akarja, hogy szeretetének világosságában éljünk, és azt kéri, hagyjuk el sötét cselekedeteinket. Az első lépés a legnehezebb: elismerni, hogy bajban vagyunk. Ó, de micsoda szabadságot élünk meg, mikor megválunk titkos bűneinktől, és kilépünk az Ő fényébe!


Mennyei Atyánk! Köszönöm, hogy nem hagysz minket a sötétségben, szégyenben, hogy irgalmadat árasztod ránk, hogy megmutatod a kivezető utat. Jézus nevében, Ámen.

(Liz Curtis Higgs: Letting Go of a Secret Sin, Encouragement for today, 2016. 09. 16., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. október 17., kedd

De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen

"De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. [...] Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked.

(Ézsaiás 30:18,19)






Azt tudjuk, hogy az Úr Jézus kedves és együtt érző volt, de milyen kép van bennünk az Ószövetség Istenéről? A mennydörgésre és a tűzre gondolunk a Sínai hegynél? Vagy az átkok és apokalipszisek képe van bennünk? Talán a büntetésre és az ostorozásra gondolunk? Esetleg füst, harag, morajlás és villámlás ami eszünkbe jut?

Nézzünk túl mindezeken, és lássuk meg Mózes Istenét, Izráel Szentjét,  Ezékiel látomásában megjelenő Személyt és Dániel történelmet irányító Istenét, amint megtiltotta Izráelnek, hogy megátkozzák a hallássérült embereket, hogy túllépjenek a vakokon,  megrabolják a szegényeket, hogy megfosszák az árvákat, vagy az özvegyeket kisemmizzék. Isten megsajnálta a sivatagban zokogó Hágárt. Ő lehajolt Hannához, aki annyira el volt keseredve, hogy részegnek tűnt, Isten mégis tudta, hogy egy kisgyermek után vágyakozik. Ő tisztelettel és együtt érzően bánt Támárral, aki egy vérfertőzés áldozata lett. Ő gyógyírt adott Naomi fájó szívére az ő idős korában és magányában.

Az Atya együtt érző szeretete leírhatatlan.  Ő nem csak az együttérzéséről biztosít bennünket, hanem az Ő szeretetét és kegyelmét is felajánlja nekünk.  Ő arra vágyik, hogy kegyelmét teljesen rád áraszthassa.

Ha életünk nehézségeiben nem ragaszkodunk Istenhez, akkor teljesen félreismerjük Őt, mert: Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. (103. Zsoltár 8-10)

A mai elcsendesedésedkor emlékezz arra, hogy nem csak Jézus az aki együtt érez az elesettekkel és a fájdalmakat hordozókkal, hanem az Atya is.



Atyám, az együttérzést és a meleg szeretetet sokszor inkább a Te Fiadhoz kötöm, mint hozzád. Bocsásd meg nekem, hogy sokszor elfelejtkezem szereteted egész Biblián átívelő megnyilvánulásáról.




(Forrás: www.joniandfriends.org Joni and Friends Daily Devotional   November 5, 2013
The Lord Longs to be Gracious fotó:pinterest.com)

2017. október 16., hétfő

Az Úr gondoskodik

„A hegyen majd gondoskodik az Úr!” Ter 22,14b (KNB)


Valahányszor repülnöm kellett, az azt megelőző napok rettegésben teltek. Nem tudtam aludni, hol a gyomrom fájt, hol a fejem, a szívdobogásom mindegyre felgyorsult.
Ahogy nőtt a munkám, úgy szaporodtak a repülések is. Kimerülve érkeztem a helyszínre. Tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Próbáltam magyarázni, hogy ez más félelem, mint a többi. De ez nem igaz. A félelem félelem, bármi váltja ki.
Egy különösen nehéz utazás után döntöttem: ennyi volt! Elegem van, valamit tennem kell.
Régebben már sikerült megküzdenem a félelemmel, igaz, más körülmények között.
Mindenesetre újra Istenhez fordultam segítségért. Azon a csodálatos néven szólítottam meg, ami azt jelenti: „az Úr majd gondoskodik”: Yahweh Yireh.
Yahweh Yireh-hez imádkozva tudatosítottam magamban, hogy Isten látja, mi van velem, és gondoskodni tud rólam.
Yahweh Yireh, tudom, hogy velem vagy repülés közben. Neved azt mondja nekem, hogy tudod, mire van szükségem, és megígéred, hogy ellátsz vele. Kérem Tőled, és bízom abban, hogy megadod, amire szükségem van, hogy felülkerekedjem a repülés kiváltotta félelmen.
Lépésről lépésre azt nyújtotta, amire épp szükségem volt a szabadság felé vezető úton. Éreztem jelenlétének szelíd biztonságát a szívemben. Itt vagyok, gyermekem. Én vagyok a te Gondoskodó Istened. Emlékezz szolgám, Ábrahám történetére.
Felnyitottam a Teremtés Könyvének 22. fejezetét. Ezt olvastam a 14. versben: „A hegyen majd gondoskodik az Úr!” Emlékeztek, Isten megkérte Ábrahámot, hogy áldozza fel fiát, azt, akit Isten megígért és megadott Ábrahámnak. Ábrahám tétovázás nélkül nekilátott, hogy engedelmeskedjék Istennek. Hajlandó volt megtenni az elképzelhetetlent, mert Isten kérte. Bízott benne, hogy Isten talál módot rá, hogy gondoskodjék ígérete megvalósulásáról. Még mikor Izsák rákérdezett, hol van a feláldozni való bárány, Ábrahám akkor is mélységes hittel tudta válaszolni: Isten majd gondoskodik áldozatról. És ráfektette fiát az oltárra.
Amikor viszont Ábrahám felemelte a kését, hogy feláldozza gyermekét, az Úr angyala közbelépett. És Ábrahám megpillantott egy kost a bokorban.
Isten gondoskodott áldozatról.
És gondoskodott rólam is. Amit Ábrahám megélt, az egy egészen más szint, mint az én félelmem a repüléstől. De azt írja az Írás, hogy Isten ugyanaz, tegnap, ma és mindörökké (Zsid 3,8). Ugyanaz az Isten volt ott akkor Ábrahámmal, Aki itt van most velem. Minden egyes repülésemen ott volt olyan formában, ahogy jónak látta. Tudta, mire van szükségem, és megadta nekem.
Pilóták ültek néha mellém, és elmagyarázták a turbulencia törvényeit, a repülőgépek szerkezetét. Egyik alkalommal egy űrhajós került mellém! Hál’ Istennek nem kell az űrben repülnöm! – gondoltam. Egy ismerős társul szegődött az utakra, így volt, akinek megfogjam – vagy adott esetben teljes erőmből szorongassam - a kezét, ha valami történt repülés közben.
Minden utazással nyugodtabb lettem. Igeverseket találtam, amiket repülés közben imádkozhattam. Ezek megtanulása és imádkozása segített úrrá lennem a félelmen.
Neked mire van ma szükséged Yahweh Yireh-től? Békességre? Pénzügyi okosságra? Bizalomra? Egészségre? Ahogy rólam gondoskodott, gondoskodni fog rólad is. Csak fordulj Hozzá imádságban.
Már nem rettegek az utazástól, és jókat alszom az azt megelőző éjszaka. És mindenekelőtt bízni tudok Yahweh Yireh-ben, aki rajtam tartja a szemét, és ellát azzal, amire szükségem van, hogy megnyugodjam.


Yahweh Yireh, Te vagy Isten, Aki gondoskodik. Kérlek, avatkozz be mostani gondjaimba. Légy mindig jelen a szívemben, és láss el azzal, amire szükségem van, hogy legyőzzem a félelmemet. Ámen.

(Wendy Blight: The Lord Will Provide, Encouragement for today, 2013.11.26., www.proverbs31.org., fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. október 15., vasárnap

Életünk Ura

Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk!


Jeremiás 3:22

Milyen az igazán engedelmes keresztény? Talán olyan, akinek a viselkedése kék-szalag díjjal jutalmazható? Vagy talán olyan, aki a lehető leghűségesebben tölti be Isten parancsolatait?

Amikor megfogalmazódik az a vágy bennünk, hogy megújítsuk engedelmességünket Isten felé, talán úgy gondoljuk, hogy ha gyakrabban tanulmányozzuk a Bibliát, vagy mélyebb önvizsgálatot tartunk, akkor szépen megerősödünk az engedelmességben. Úgy gondoljuk, hogy így fokozatosan elsajátítjuk azt. De ez nem így van. Jeremiást az Úr így tanította: „Gyertek vissza hozzám…. én meggyógyítalak benneteket.” Isten önmagára mutatott, mint gyógymódra. Az Úr szemében az az igazán engedelmes követője, aki őszintén az Úrba kapaszkodik, és arra vágyik, hogy mindinkább megismerje Őt.

Isten nem a teljesítményre tekint. Ő utánunk vágyakozik. Isten nem azt akarja, hogy pusztán a parancsolatait tartsuk be. Ő egész lényünkre igényt tart. Ne feledd azonban, hogy Jézus sohasem fog az engedelmességbe beleerőltetni. Ő sohasem fogja magát rád erőltetni. Ehelyett, Jézus teljes szeretetével ragaszkodik hozzád.

„Vannak olyan helyzetek, amikor azt szeretnénk, hogy Isten ráerőltessen bennünket a helyes útra, de Ő ezt sohasem fogja tenni. Máskor pedig azt szeretnénk, hogy hagyjon békén bennünket, de Ő ezt sem teszi meg. Ha nem tartjuk meg az Ő parancsolatait, Ő nem kényszerít bennünket a jó cselekvésére.” Oswald Chambers

Amikor Jézus a gondolataid és szíved vágyának középpontjába kerül, amikor az Ő dicsőségére élsz, akkor válik Jézus életed Urává.


Atyám, tudom, hogy az engedelmes élet egyedül csakis úgy lehetséges, ha szüntelen kapcsolatban vagyok Veled. Segíts meglátnom, hogy ez a tökéletes szabadság útja, és amikor Hozzád fordulok, akkor leszek igazán biztonságban, ekkor leszek igazán boldog és szabad. Érintsd meg szívemet, hogy Hozzád forduljak, és engedelmes lehessek.


(Forrás: Joni and Friends Daily Devotional, When He is Easily Lord,  http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/, fotó: pinterest.com)

2017. október 14., szombat

Ezért lettünk megalkotva...

Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.




Ézsaiás 43: 6-7

Elgondolkodtál már azon, hogy Isten miért alkotott meg téged? Vagy azon, hogy a gyerekeiteket miért éppen a ti családotokba helyezte? Isten az Ézsaiás könyvének 43. fejezetének a 6-7. versében megadta a kézzelfogható választ: az Ő dicsőségének bemutatására, örömének továbbadására és bemutatására alkotott bennünket, hogy nap mint nap bemutassuk Őt mindazoknak, akikkel kapcsolatba lépünk.

Mit foglal magában a "dicsőségének bemutatása" kifejezés? Isten tulajdonságainak és jellemvonásainak tükröződését jelenti. Azt jelenti, hogy elhatározzuk, hogy a jót, és az igazságot választjuk. Azt jelenti, hogy ráharapsz a nyelvedre, ha épp pletykálni készülsz, mindent megteszel a szükségben lévő szomszédod érdekében, még akkor is igazságot mondasz, ha ebből hátrányod származik, nem vágsz vissza, amikor valaki megbánt téged, és nyíltan és szabadon beszélsz a mennyei Atyádról. Röviden összefoglalva: úgy élsz, ahogy Jézus, amikor itt járt a Földünkön.

Isten láthatatlan számunkra. Az Ószövetségben, amikor be akarta mutatni önmagát, az Ő jellemét, akkor olyan látható dolgok által tette ezt, mint az égő csipkebokor, tűz vagy felhőoszlop. Az Újszövetségben Isten az Ő dicsőségét az Ő Fián, Jézuson keresztül mutatta be. Jézus fizikailag azonban már nem él közöttünk ezen a Földön, és az égő bokrok már csak a préri tüzekor vagy az összegyűjtött levelek égésekor láthatóak. Hogyan mutathatja be hát Isten az Ő dicsőségét a mai korban? A válasz: Általad. Belegondoltál már abba, hogy ez mekkora megtiszteltetés?

Atyám, Istenem, mennyire megbecsülsz és megtisztelsz engem! Már nem az égő bokron keresztül szólalsz meg, hanem embereket választasz, mint engem is, hogy visszatükrözzünk Téged. Kérlek tegyél alkalmassá, hogy jellemedet és dicsőséges voltodat másoknak bemutathassam a mai napon. Szeretnélek Téged felmagasztalni, és megélni azt az életet, amiért megalkottál engem.






(Forrás: Joni and Friends, Daily Devotionals, We were made for This, www.joniandfriends.org)

2017. október 13., péntek

Panaszkodástól hálaadásig

„Jó dolog az Urat dicsérni … Tetteid, Uram örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok.” Zsolt 92,1.5

Úgy féléve feltűnt, hogy az otthoni hangulat már nem a régi. Valahogy semmivel sem voltunk elégedettek, mindenki negatív volt, tele elvárásokkal a többiek iránt. Öröm helyett panasz, elégedettség helyett nyafogás. Egymással is türelmetlenek voltunk.
Egy nap elegem lett. „Ennek véget kell vetni!”
AZ Úr mintha a „dicsér” szót súgta volna a szívembe, rámutatott, hogy hiányzik otthonunkból, az életünkből a hálaadás, az Isten-dicséret. Hazafelé az iskolából közöltem az új szabályt: „Mától kezdve Isten-dicsérő család leszünk. Mindenért hálát fogunk adni az Úrnak. Apróság vagy nagy dolog, közvetve vagy közvetlenül érint minket, dicsérni fogjuk érte Istent.”
Beszereztem egy kis füzetet, s egy tollal együtt a tévéállványra tettem. Este belelestem, s elragadtatással olvastam kislányom első bejegyzését a lap tetejére írt „Dicsérlek, Uram, mert…” folytatásaként: „Brownie-t sütöttem. Beengednek edzeni a Központba.” A következő napokon szaporodtak a bejegyzések, mindenki írt a füzetbe.
- Mrs Macedóért, az angoltanáromért
- Eladtam 31 doboz sütit a cserkésznapon
- Apa munkájáért
- A ma reggeli családi áhítatért
- 85 doboz süti kelt el
- Ma nem kell túlóráznom
- Nincs semmi bajom…
Ahogy telt az idő, s folytattuk a hálaadást, az otthoni hangulat kezdett megváltozni.
Mai igénkben a zsoltáros arra tanít, hogy jó dolog az Istent dicsérni. Valami titokzatos erő van abban, ha dicsőítjük az Urat. A hálaadással együtt járó öröm elfogadóbbá, elnézőbbé tett minket, melegebbé, barátságosabbá az otthoni hangulatot.
Hogy mostmár csak kedves, dicsérő szavakat hallok? Korántsem. Emberek vagyunk, s újra meg újra panaszkodunk is. De az Istendicsérő füzetünk felhívja figyelmünket Isten jóságára, készségesebbé tesz a hálaadásra. Megtapasztaltuk, hogy „jó dolog az Urat dicsérni”.
Minden nap van alkalom a hálaadásra, hol apróságokért, hol fontosabb dolgokért. A dicséret enyhít a terheken, s életünk mások számára is jó illatot áraszt.
Próbáljátok ki. Adjatok hálát Istennek a szabad parkolóhelyért a bejárat mellett, vagy a távolabbiért, ami alkalmat ad a sétára a szabad levegőn. Dicsérjétek Istent a banki ügyintéző kedvességéért. A kora reggeli felkelésért, ami lehetőséget ad arra, hogy élvezd a természet hajnali szimfóniáját – még akkor is, ha a kutyád ébresztett fel szombaton reggel öt órakor.
Dicsérd az Urat! Jó neked, és jó azoknak, akik veled élnek.


Uram, dicsérő éneket akarok énekelni neked minden nap viszonzásul jóságodért. Bökd meg a szívemet, hogy ezt mindig megtegye, hisz Te, Uram, mindig méltó vagy a dicséretre! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.10., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest