Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt.

(Példabeszédek 11:17)



A mai bibliai tanács a másokhoz való viszonyulásunk következményeit fogalmazza meg. Aki másokhoz kegyetlen, aki másokat semmibe vesz, nemcsak embertársainak árt, hanem végső soron saját magának is. Aki pedig a szeretet embere, vagyis a szívében lévő szeretetet másokkal megosztani igyekszik, az nemcsak felebarátaival, hanem önmagával is jót tesz. Aki mást felüdít, maga is felüdül – ennek igazsága lesz igazzá a szeretet-osztó ember életében. Légy ilyen, és jót teszel sokaknak, köztük akaratlanul önmagadnak is!




"Egyes meglévő testrészeinket a születés előtt nem használtuk.
 Orrunk nőtt, de nem lélegeztünk. 
Kialakult a szemünk, de láttunk-e? 
Édesanyánk pocakjában nem volt szerepe nyelvünknek, 
lábujjaink körmének és hajzatunknak. 
De ugye most örülünk a meglétüknek?
A földi élet egyes fejezetei éppolyan fölöslegesnek tűnnek, 
mint a magzat orrlyukai. 
Szenvedés, magány, betegség, holokauszt, 
mártírhalál, monszunok. 
Ha feltételezzük, hogy ez a világ 
csak a sír előtti boldogság miatt létezik, 
ezek a szörnyűségek megcáfolják a feltevésünket. 
Ám mi van akkor, ha ez a föld az anyaméh? 
Lehetséges-e, hogy ezek a kihívások 
- bármilyen súlyosak is legyenek - 
a jövendő világra készítenek fel 
és teszek alkalmassá minket?"
Max Lucado: Félelem nélkül

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések