Vigasz és menedék

"De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! Bizony elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet."

(Zsoltárok 73, 23-28)

Ezeknek a verseknek az olvasásakor mélyen átérezzük: ez az ember felismerte az életében, mit is jelent Isten közelsége. A megkeseredett kétkedő és vádoló Isten imádójává lett! Az Istent őszintén kereső emberi szív megváltozásának ez a csodája titok. Nem lehet szavakba foglalni, az embernek magának kell átélnie, hogy megérthesse. Nem vallásos érzésekről van itt szó. Amit érzünk, az nem hit, ha azonban hiszünk és bízunk, akkor ez nagyon is előidézhet a lelkünkben erős érzéseket. Az érzés csak reakció, és a legcsekélyebb mértékben sem tud hozzájárulni a hit munkálkodásához.

(Bruno Schwengeler: Ha fáj  szív )