Szabadulás a sóvárgás fogságából

„Bízd az Úrra a dolgaidat, akkor a terveid valósággá válnak.”


Péld 16,3

Emlékszem, tizennégy évvel ezelőtt a sóvárgás fogságába kerültem. Felcsillant előttem egy nagyon ígéretesnek tűnő lehetőség. Egy kiadó komoly érdeklődést mutatott az írásaim iránt. Valósnak, igazinak, helyesnek tűnt a lehetőség. Úgy is éreztem. És vágyakoztam is rá, hogy igaz legyen. Be kell, hogy teljesüljön!
De nem lett belőle semmi.
Amikor éretten gondolkoztam, így szóltam magamban. „Ezek szerint nem ez az utam. Bízom Istenben és az Ő tökéletes terveiben.”
Mikor kevésbé éretten gondolkoztam: „Istenem ez nem ér! Miért mondasz megint nemet?”
Ha meg teljesen éretlenül gondolkoztam: „Istenem, érdekel Téged egyáltalán, hogy ez mennyire fáj nekem?”

Ismerős gondolatok?

Nagyon kellemetlen állapot, mikor fogva tart a sóvárgás.
Mikor Isten nemet mond valamire, könnyen úgy érezzük, hogy nem szeret, nem törődik velünk. Pedig valójában épp azért mond néha nemet, mert szeret minket.

Olvasd el újra az utóbbi mondatot, dörzsöld a szívedhez. Ahhoz a részéhez, ami fáj. Ami sóhajtozik és sajog, ha látod, hogy mások épp azt kapják meg, amire te vágyakozol. Mosolyod mögé rejted csalódásodat.

A változást a hozzáállásomban egy süteménykészítési katasztrófával érte el Isten. Legkisebb lányommal történt, Brooke-kal. Egyik este 9-kor odaáll elém, és azt kérdezi, süthet-e valamit a barátnőjével.
Hope, Brooke nővére, felajánlotta a segítségét, én meg túl fáradt voltam ahhoz, hogy ellenálljak egy kilencéves szűnni nem akaró unszolásának.
Így hát a lányok nekiláttak.
Brooke öntött és mért, kavart és habot vert, majd a gondosan megtöltött tepsit a sütőbe helyezte. Felkapcsolta a belső villanyt, és nézte, hogy sül a tészta. Figyelme egyetlen tárgya a sütemény lett. Nem tudta levenni róla a szemét, és közben egyre türelmetlenebb lett az időjelző lassúságától.
Semmi sem árt jobban a türelemnek, mint ha minden figyelmedet vágyaid céljára összepontosítod. És sajnos, a türelmetlenség a kompromisszumos megoldások melegágya.
A 45 percnyi sütési időből 30 telt el, de látszólag a süti már készen volt. Az illata is azt jelezte. Brooke és barátnője vágya is az volt, hogy kész legyen. Úgy döntöttek, kész is van!
Hope segített kivenni a tepsit a sütőből, és rátette a pultra.
Nem kellett sok idő hozzá, és a tészta összeesett.
A sületlen közepe nem bírta sokáig a külső nyomást.

Ugyanez áll ránk is.

Ha egyetlen gondunk a sütemény, ha csak rá fókuszálunk, a jellemünk csökevényes marad. De ha figyelmünket az Istenben való növekedésre, és magára Istenre összpontosítjuk, a jellemünk beérik. És az érett jellem elég szilárd, a közepe nem esik össze a nyomás alatt.

Minden nap hálát adok Istennek a NEM-jeiért, amiket megengedett és megenged az életemben.
Alapigénk, a Péld 16,3 így tanít: bízz Istenre mindent, amit csinálsz, és ő megvalósítja terveidet. Ha figyelmemet Istenre irányítom, szeretni fogom az Ő terveit, és bízni fogok benne, hogy minden NEM, amit kimond, a javamat szolgálja.

Régen így imádkoztam: „Istenem, add, add, add, hogy….!”
Most így: „Istenem, ne engedd, hogy sikerüljön valami, amire még nem állok készen.”
Igen, Isten azért mond néha nemet, mert szeret minket.


Uram, köszönetet mondok a NEM-jeidért, még ha nem értem is mindig őket. Tudom, hogy akkor használod, ha meg akarsz védeni valamitől. Segíts, Atyám, hogy azt szeressem, ami szerinted a legjobb nekem. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Lysa TerKeurst: Escaping the Rut of Want, Encouragement for today, 2013.03.28. www.proverbs31.org/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

Megjegyzések

  1. Szia,
    nagyon tanulsgos kis példa, de ennek ellenére megkérdem, ha vki elveszti egyik szerettét/gyermekét, azt az illetot mitol akarja megóvni az Isten. Attól, hogy szeretetet adjon és torodést? A Bibliába ennek az ellenkezoje van, mégpedig az hogy szeressuk egymást. Akkor most hogy is van ez?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elvesziteni egy kozeli szemelyt, esetleg egy gyereket, rettenetesen nehez lehet. Miert engedi meg Isten? Nem tudom a pontos valaszt, de lehet azert mert tudja, hogy te kepes vagy elviselni azt a terhet, es hogy talan ezzel a veszteseggel tudsz segiteni mas hasonlo helyzetben levo embernek, aki nem kepes megbirkozni egyedul vele. Ez csak egy velemeny

      Törlés
    2. Szia Kedves Blogolvasó! :-)

      Köszönöm kérdésed.
      Nem tudom, milyen élethelyzetben vagy: egy gyásszal küzdesz talán, vagy egy szituációba próbáltad beleilleszteni az olvasottakat? Akárhogy is, Isten lát téged, és hallja a kérdéseidet is.
      Ha gyászolsz, kívánom, hogy Isten törölje le könnyeidet, és vigasztaljon, bátorítson
      Ha kérdéseid vannak, kívánom, hogy meghalld az Isten válaszait.
      Az előttem hozzászólók sok igazságot leírtak, nem akarom ismételgetni őket.
      Istenünk gondviselő, szerető jelenlétét kívánom életedre!
      Kissné Bikádi Orsi

      Törlés
  2. Olvasok egy nagyon jó könyvet, a címe Ezernyi ajándék (Ann Voskamp). Az írónő rákérdez egy ismerősére, hogy hogyan tudja azt mondani, hogy Isten jó, mikor már a második gyermekét is elveszítette? A férfi így felel: "...én nem tudom, miért történt mindez. - Vállat von. - De muszáj tudnom?...Ki tudja? Nem szoktam erről beszélni, de időnként eszembe jut az ószövetségi történet. Nem is tudom, melyik könyvben van, de ismered: amikor Isten még tizenöt évet adott Ezékiás királynak. Mert kikönyörögte. Pedig, ha Ezékiás akkor halt volna meg, amikor Isten először megmondta, nem született volna meg Manassé. És mit mond a Biblia Manasséról? Valami olyasmit, hogy Manassé több gonoszságra sarkallta az izraelitákat, mint az Izrael körül élő népek együttvéve. Gondolj beel mennyi szörnyűséget lehetett volna elkerülni, a Ezékiás hamarabb hal meg Manassé születése előtt! Én nem mondok semmit semmiről, se így, se úgy....Csak annyit, hogy talán...talán nem érdemes megváltoztatni a történetet, mert nem tudod, hogy mit hozna egy befejezés."
    Isten sokkal jobban átlátja az életünket mint mi! Nem tudjuk, hogy mi lenne ha. Nehéz megélni valaki közelinek az elvesztését, viszont Isten az örök életre teremtett mindannyiunkat és előbb-utóbb elkezdődik ennek a halál utáni része. Az ittlétünk felkészülés rá.
    És még annyit, hogy sokszor ez a fájdalom tudja megnyitni a szívünket Isten felé, fel tudja használni, hogy megértő társai tudjunk lenni hasonló helyzetben lévő embertársainknak, stb.
    Mária sem értette a kereszt tövében, hogy miért engedte meg Isten, hogy meghaljon Jézus. De hitte, hogy Isten tudja mit tesz.

    VálaszTörlés
  3. Nincsenek véletlenek...ma találtam a blogra, mert hiszem, hogy a Jóisten rajtatok keresztül is segíteni akar. Nemrég kaptam egy pofont, padlóra kerültem, de abban a pillanatban fel is álltam és megértettem, hogy az Úr valamit tanítani akar. Kétségbeesetten lapozgattam a Bibliát, válaszokat keresve, olvastam napi igéket, mind megnyugtatott ideig-óráig, hogy csak kérjetek és megadatik...de hát én eddig is ezt tettem...És akkor jött szembe, hogy ne jeleket keress, csak olvasd a Bibliát!
    Az első pillanattól kezdve azt hittem, hogy türelmet és alázatot kell tanulnom, de most jöttem rá, hogy Isten sokkal többet akart megmutatni egy kudarcban: hogy az évek során a hitem szalmaszál sem volt már. Jártam templomba, olvastam az igét, imádkoztam, segítettem másoknak, de közben belülről "rohadtam". Minden, amit tettem, az nem Neki, hanem az embereknek, kifelé szólt. Ezért kifakasztotta a buborékom, összetört és most épít újjá. Mostantól ismét mindent elé teszek le, Rá figyelek és érzem, hogy vezet...így találtam Rátok, kedves Testvéreim:) SDG!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ránk találtál, kedves Testvérünk! :-)
      Az Úr áldjon és vezessen továbbra is.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések