Az Úr gondoskodik

„A hegyen majd gondoskodik az Úr!” Ter 22,14b (KNB)

Valahányszor repülnöm kellett, az azt megelőző napok rettegésben teltek. Nem tudtam aludni, hol a gyomrom fájt, hol a fejem, a szívdobogásom mindegyre felgyorsult.
Ahogy nőtt a munkám, úgy szaporodtak a repülések is. Kimerülve érkeztem a helyszínre. Tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Próbáltam magyarázni, hogy ez más félelem, mint a többi. De ez nem igaz. A félelem félelem, bármi váltja ki.
Egy különösen nehéz utazás után döntöttem: ennyi volt! Elegem van, valamit tennem kell.
Régebben már sikerült megküzdenem a félelemmel, igaz, más körülmények között.
Mindenesetre újra Istenhez fordultam segítségért. Azon a csodálatos néven szólítottam meg, ami azt jelenti: „az Úr majd gondoskodik”: Yahweh Yireh.
Yahweh Yireh-hez imádkozva tudatosítottam magamban, hogy Isten látja, mi van velem, és gondoskodni tud rólam.
Yahweh Yireh, tudom, hogy velem vagy repülés közben. Neved azt mondja nekem, hogy tudod, mire van szükségem, és megígéred, hogy ellátsz vele. Kérem Tőled, és bízom abban, hogy megadod, amire szükségem van, hogy felülkerekedjem a repülés kiváltotta félelmen.
Lépésről lépésre azt nyújtotta, amire épp szükségem volt a szabadság felé vezető úton. Éreztem jelenlétének szelíd biztonságát a szívemben. Itt vagyok, gyermekem. Én vagyok a te Gondoskodó Istened. Emlékezz szolgám, Ábrahám történetére.
Felnyitottam a Teremtés Könyvének 22. fejezetét. Ezt olvastam a 14. versben: „A hegyen majd gondoskodik az Úr!” Emlékeztek, Isten megkérte Ábrahámot, hogy áldozza fel fiát, azt, akit Isten megígért és megadott Ábrahámnak. Ábrahám tétovázás nélkül nekilátott, hogy engedelmeskedjék Istennek. Hajlandó volt megtenni az elképzelhetetlent, mert Isten kérte. Bízott benne, hogy Isten talál módot rá, hogy gondoskodjék ígérete megvalósulásáról. Még mikor Izsák rákérdezett, hol van a feláldozni való bárány, Ábrahám akkor is mélységes hittel tudta válaszolni: Isten majd gondoskodik áldozatról. És ráfektette fiát az oltárra.
Amikor viszont Ábrahám felemelte a kését, hogy feláldozza gyermekét, az Úr angyala közbelépett. És Ábrahám megpillantott egy kost a bokorban.
Isten gondoskodott áldozatról.
És gondoskodott rólam is. Amit Ábrahám megélt, az egy egészen más szint, mint az én félelmem a repüléstől. De azt írja az Írás, hogy Isten ugyanaz, tegnap, ma és mindörökké (Zsid 3,8). Ugyanaz az Isten volt ott akkor Ábrahámmal, Aki itt van most velem. Minden egyes repülésemen ott volt olyan formában, ahogy jónak látta. Tudta, mire van szükségem, és megadta nekem.
Pilóták ültek néha mellém, és elmagyarázták a turbulencia törvényeit, a repülőgépek szerkezetét. Egyik alkalommal egy űrhajós került mellém! Hál’ Istennek nem kell az űrben repülnöm! – gondoltam. Egy ismerős társul szegődött az utakra, így volt, akinek megfogjam – vagy adott esetben teljes erőmből szorongassam - a kezét, ha valami történt repülés közben.
Minden utazással nyugodtabb lettem. Igeverseket találtam, amiket repülés közben imádkozhattam. Ezek megtanulása és imádkozása segített úrrá lennem a félelmen.
Neked mire van ma szükséged Yahweh Yireh-től? Békességre? Pénzügyi okosságra? Bizalomra? Egészségre? Ahogy rólam gondoskodott, gondoskodni fog rólad is. Csak fordulj Hozzá imádságban.
Már nem rettegek az utazástól, és jókat alszom az azt megelőző éjszaka. És mindenekelőtt bízni tudok Yahweh Yireh-ben, aki rajtam tartja a szemét, és ellát azzal, amire szükségem van, hogy megnyugodjam.

Yahweh Yireh, Te vagy Isten, Aki gondoskodik. Kérlek, avatkozz be mostani gondjaimba. Légy mindig jelen a szívemben, és láss el azzal, amire szükségem van, hogy legyőzzem a félelmemet. Ámen.

(Wendy Blight: The Lord Will Provide, Encouragement for today, 2013.11.26., www.proverbs31.org., fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)