Minden nap Karácsony

Mostanában különösen sokat foglalkoztat ez a gondolat.

Egyszerűen azt veszem észre életemben, magam körül, hogy a küzdelmek csiszolnak, a csalódások átformálják gondolatvilágomat, a szervezetek és formális alkalmak komplikálják az életet... Mindez a napok hosszú sorából egyre jobban a megszületett Krisztusra emelik tekintetem, és benne való hitemben megerősítenek. Isten Fia, a Megváltó, ott hagyta dicsőséges otthonát értem, hogy legyen egy valós elképzelésem és tapasztalatom a feltétel nélküli szeretetről, hogy legyen előttem egy példa, amiből tanulhatok. Életem napjai egyre jobban meggyőznek arról, hogy nélküle nem érdemes élni! Egyre jobban feloldódik lelkem a kihívások alatt is a benne levő bizalomban és reményben, s tapasztalom erejét, megújító jelenlétét a viharok kellős közepén is pontosan úgy, mint mikor például egy lelki társsal leülünk békeidőben egy szelet tortát és egy kávét elfogyasztani. Krisztus életem legnagyobb ajándéka minden helyzetben!

Főiskolás koromban sokszor kerültünk olyan vitába a hitetlen társaimmal, hogy a Krisztushoz való fordulás az az élettől való elfordulást jelenti. Sokszor vádolták a hívőket azzal, hogy az Istenfélelem az a rettegésben való élet. Hogy cáfolhatnám meg egyre jobban ezt minden napon? Sem a hitetlenek előtti bizonygatásból, sem az Istennek való megfelelésből, hanem egyszerűen, tisztán az SZERETETBŐL, élve abban, amit Tőle kaptam.

Nem olyan rég hozzájutottam egy könyvhöz, ami régészeti, történelmi és vallástörténeti alapon nagy pontossággal járt utána, hogy a kereszténység szokásainak alapjait feltárja. Nagyon élvezem olvasni mindazt, ami mindig is érdekel: hogy kezdődött minden emberi kultúra, s hogyan alakultak ki a szokások, amik alapján embercsoportok elszigetelődtek egymástól, míg a másik oldalon saját értékrendjükben egymásra utaltak lettek. E könyv részletesen leírja azt az erőfeszítést, ahogyan Róma beépítette a pogány ünnepeket az állami vallásba. Időben és természetében így kapott helyet karácsony is a naptárukban, mint álcázott, átmentett megemlékezés a télforduló környékén.

Most nem akarok részletekbe belemenni, mert így az Advent körül inkább a lelki ünneplésre szánjuk az időt. Azt viszont felteszem, s érdemes ezen elgondolkodni, hogy Krisztus születésének dátuma nincs lejegyezve az Írásokban, éppen úgy, mint visszajövetele sem. Míg a világ gazdasági életének központi dátuma karácsony lett és minden e dátum köré összpontosul, mi ünnepelhetjük Jézust mint életünk Királyát, jólétünk Forrását, hűséges Társunkat, aki velünk volt és lesz életünk minden napján.

Van egy mondás, amit Brazíliában sokszor hallottam: azt nem tilthatod meg egy madárnak, hogy elrepüljön a fejed fölött, de azt, hogy fészket rakjon, azt igen. Nehéz kilépni a környezetünkben zajló ritmusból, képtelenség nem meghallani, amit a reklámok árasztanak felénk, nekünk is kedvező ajánlatokból mi is hasznot húzunk az üzletekben. Mégis fontos, hogy a karácsony ne váljék egy bálvánnyá, Jézussal a közepében. Jézust, Isten fiát nem lehet, nem szabad egy általunk kialakított szokásformára leegyszerűsíteni, s főként nem olyan szerepe van életünkben, ami lehetővé tenné azt.

Szükségünk van Jézusra minden napon. Ezt legjobban úgy fejezhetjük ki Neki, hogy keressük jelenlétét, elfogadjuk vezetését, és hálával áldozunk lényéért, létért, földre jöttéért, haláláért, feltámadásáért és ígéretiért! Így a karácsony 365 napon át tart, s az ünneplésnek sosem lesz vége!

Fülöp Viki gondolatai

(Viki Brazíliában élő magyar misszionárius, szinte egész életét az emberekért végzett szolgálatnak szentelte. Korábban árva gyerekeknek közvetítette Isten szeretetét, most pedig az Amazonas vidékét járja egy szolgálat munkatársaként, az evangéliumot hirdetve és gyakorlatban megélve az eldugott falvakban élő embereknek)