Az Egyetlen

„Rajtam kívül más istened ne legyen!” Kiv 20:3

Létezik, hogy 330 millió isten és istennő van a hindu vallásban? – tépelődtem az indiai utazásomra készülődve. Már-már azt gondoltam, hogy egy cinikus keresztény ember találta ki ezt a számot, de egy nemkeresztény útikönyvben ugyanezt olvastam. Ezzel az ismerettel együtt is megdöbbentett a helyszínen a Kalkutta egész kultúráját átszövő bődületes bálványimádás.
Bármerre néztem, isten- vagy istennőszoborba botlott a tekintetem: a szálloda bejáratánál, az ebédlő előtti fordulóban, a butikokban az utcákon. Mindennek vallásos jelentősége volt, a divattól – pötty a nők homlokán, karkötő a csuklójukon – a közlekedésig: minden autó műszerfalán istennő szobrocska űzi el a veszélyt. Néhány szoborról megkérdeztem, micsoda. „Ez a tej istene”, magyarázta az egyik árus. „Az a cukorka istene”, világosított fel a másik. Kezdtem felfogni, mi okozza az istenek nagy számát: mindennek, amit magam körül láttam, érzékeltem, külön bálványa volt.
A főleg monoteisztikus kultúrájú amerikai tudatomnak nehéz volt ezt felfogni. Már-már kezdtem magasabb rendűnek érezni magam, amikor belémvágott: az, hogy nálunk nem láthatók istenszobrok minden lépésre, még nem jelenti azt, hogy ne lennének jelentős bálványaink. Mert bizony vannak: a gazdagság, a szórakozás, a fiatalosság, a munka, a gyermekek, a hatalom – hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az Amerikában imádott bálványok láthatatlanok. Talán nem építünk nekik templomokat középen gyönyörűen megfaragott istenszoborral, ahova a felajánlásokat és áldozatokat visszük. De Amerikának határozottan vannak bálványai.
A kalkuttai keresztény papok meséltek arról, milyen nehéz a hindu embereknek Jézus evangéliumáról beszélni. Gyakran ilyen megjegyzések jelzik az értetlenséget egy-egy beszélgetés végén: „Hát persze, hogy elfogadom Jézust, oda fogom állítani a házi isteneim és istennőim közé.” Egy hindu nehezen érti meg Jézus egyetlen voltát, a lelkipásztorok tanításának középpontjában ezért Jézus egyedisége áll.
Kalkuttában hallottam arról is, milyen az új indiai keresztények keresztelési szertartása. A keresztelendők sorba állítják bálványszobrocskáikat a keresztelőmedence szélén. Hátat fordítanak nekik, megkeresztelkednek, majd eltávolítják a szobrokat. Szíven ütött a szertartás mély szimbolikája.
Kérdések törtek fel a lelkemben: vajon én hátat fordítottam a bálványaimnak? Jobban bízom Jézusban, mint bármi másban az életemben? Elég számomra Jézus egyedül, vagy csak hozzáadom őt jólétem többi kellékéhez?
Eszembe jutott a költözésünk időszaka. Az új házunk alapos felújításra szorult. Mivel nagyon szeretem a dekoratív környezetet magam körül, festék- és tapétakatalógusokat kezdtem böngészni, naponta néztem a lakberendező TV-műsorokat. Egyik reggel, mikor végre elég időt szántam arra, hogy egyedül legyek az Urammal, ő egyértelműen közölte velem, hogy egy bálvány került az életembe, amit le kell döntenem. Bálvány? Isten rávilágított, hogy a fészeképítés első helyre került, elfoglalta az Ő helyét az életemben. Arra kért, hogy tartózkodjam egy éven át mindentől, ami táplálta bennem a lakásszépítés függőségét.
Szomorúan bár, de leállítottam a különböző lakberendezési magazinok előfizetését. A férjem beleegyezésével visszamondtuk a dekotévé csatornát a kábelen. Mindenért kárpótolt az a béke, amit Jézushoz visszatért lelkem átélt. Hátat fordítottam bálványaimnak, többé már nem emésztették fel időmet, figyelmemet – összeomlottak.
Az év elteltével Istenhez fordultam iránymutatásért, engedélyért, hogy újra foglalkozhassam házunk rendbetételével. Mivel Isten újrarendezte a lelkemet, és elfoglalta az Őt megillető főhelyet, éreztem, hogy megkaptam az engedélyt. A bálvány megsemmisült, és én újra tudtam örülni a szépítgetésnek – Isten ajándékaként.

Édes Istenem, segíts, hogy felismerjem a rejtett bálványokat az életemben. Azt akarom, hogy Te legyél számomra az első, mindenek előtt és mindenek fölött. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today 2009.11.13.Amy Carroll, www.proverbs31.org, fordítás:
eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:weheartit.com)